Családi indíttatás
Édesapja és mindkét testvére, Zoltán és Tamás is birkózott. Az apuka először Táton kezdte, majd Dorogon, Tokodon, végül Esztergomban létesített egy kis műhelyt, ahol a saját elképzelései szerint építette fel az edzésmunkát, előbb a BVSC-vel, majd később a Honvéddal kötött együttműködési megállapodást. Leventének harmadik gyerekként kézenfekvő volt, hogy ezt a sportágat választja. Átlag feletti szorgalmával tűnt ki, de a tanulmányi eredményeire sem lehetett panasz, mert 12 éven át kitűnő volt az iskolában. Első nagyobb sikerét 2024-ben érte el, amikor az U20-asok Európa-bajnokságán nem talált legyőzőre, ugyanennek a korosztálynak a világbajnokságán pedig második lett.
2025: az álomév
Az év első versenyén, a zágrábi UWW-rangsorolón imponáló győzelmet aratott, az olimpiai bajnok iráni Geraejt is felülmúlta. Váratlan volt ez a sikere, de önmagán is érezte, hogy rohamosan fejlődik hónapról hónapra. „A világ két legjobb edzőpartnere, a két testvére folyamatosan inspirálta” – mondta a siker után a boldog edző-édesapa, Zoltán a siker hátteréről. Úgy gondolja, azért is lett fiatalabb korban sikeresebb, mint a testvérei, mert ő maga is magasabb szinten van, mint amikor a két idősebb fiát készítette fel. Folyamatosan tanul és képzi magát, új módszereket tanulmányoz, de a munka természetesen elengedhetetlen. Az áprilisi pozsonyi Európa-bajnokságon pedig rögtön az első felnőttversenyén győzött. Nem akármilyen úton menetelt végig a dobogó tetejére. Az első körben legyőzte a súlycsoport világ- és Európa-bajnokát, az azeri Ulvi Ganizadét, majd az oroszok U23-as vb-ezüstérmesén, a kétszeres U23-as Európa-bajnok Ruszlan Mirzojanon is túljutott, és az elődöntőben simán megverte a fehéroroszok U23-as vb-ezüstérmesét, az Eb-ötödik fehérorosz Aljakszandr Ljavoncsikot. A francia Ibrahim Ghanem ellen egy örökre emlékezetes döntőt nyert meg, mert a kaotikus pontozás után mindkét versenyzőt győztesnek hirdették ki. Az M4 kamerája előtt így értékelt.
Magam sem tudtam mindig követni az eredmény alakulását, többször adhattak volna nekem pontot, a válldobás vagy az elvezetés után, de mindegy, a lényeg, hogy nyertem. A családban én lettem az első, aki a felnőttek közt aranyat nyert, szoktuk egymást ezzel húzni, de látom a testvéreim boldogságát.
“„