A birkózás volt a mindene
Kovács Sándor Pál Budapesten született, majd a világháború után családjával Tiszakécskére költözött. Édesapja szerszámkészítő lakatos, kiváló szakember volt, édesanyja pedig a háztartást vitte. Már gimnazista korában ő volt a kiskunfélegyházi Móra Ferenc Gimnázium „versmondó dalnoka” és ifjú poétája. Három könyve jelent meg. Mesélő Pantheon című kötete 17 magyar birkózónak állít örök emléket. Eredeti szakmája vas- és fémesztergályos. A Testnevelési Főiskola sportvezetői és -szervezési, illetve szakedzői szakán, valamint Debrecenben, a Tanítóképző Intézet népművelés-könyvtáros szakán szerezte diplomáit. Az élet több területén is próbálkozott. Volt esztergályos, képesítés nélküli tanító, ifjúsági vezető, kultúrház-igazgató, testnevelő tanár, főhivatású birkózóedző, városi sportfelügyelő. 1997-ben ment nyugdíjba Helvécián, ahol öt évig irányítottam a kultúrház munkáját, s mellette községi könyvtárosként is működött. Családi hagyományként volt hobbija a sport. Gyermekkora óta birkózott (apja, anyai nagyapja nyomdokain, öccse, fiai is birkózók voltak). Félegyházi diákként, sokat hiányozott az edzésekről, mert korán indult a vonata, de a Testnevelési Főiskola előkészítőjére így is elmehetett. Versenyzőként nem volt túl sikeres, mint edző, nevelő, tanító annál inkább. Bács-Kiskun megyében hét szakosztályt alapított, megalkotta és kifejlesztette egy «magyar népi birkózó formát», a grundbirkózást, amit 1978 óta országos szinten űznek fiataljaink, s amely megtalálható a NAT testnevelési (alternatív) programjában is. Tanítványai közül 21 magyar bajnok, valamint olimpiai, Európa-bajnoki és világbajnoki érmes is kikerült.
Szétvert tornateremből a mesteredzői címig
Először Tiszakécskén, egy gazdakör régi, szétvert tornatermében vezetett edzéseket. A sanyarú körülmények ellenére kécskei neveltjei sok szép sikert értek el. 1973-ban Kecskemétre költözött. Egy évtizeden át a KSC vezetőedzője volt, 1983-tól iskolákban tanította a legősibb sportágat. Sokáig rendszeresen részt vett a veterán birkózóversenyeken, amelyeken sikereket aratott. A két fogásnemben összesen 14-szer lett országos első. A sportban kifejtett eredményes munkásságáért számos kitüntetést kapott: Testnevelés és Sport Kiváló Dolgozója, Kiváló Edző, Kiváló Munkáért miniszteri dicséret, Bács-Kiskun Megye Sportdíja. 1994-ben, a Kecskeméten megrendezett Világkupán Milán Ercegan FILA-elnöktől személyesen vette át a Nemzetközi Birkózó Szövetség Csillagrendjének ezüst fokozatát. 2013-ban mesteredzői címet kapott.
Élete másik nagy szerelme: az irodalom
Élete másik nagy szerelme az irodalom. Évtizedek óta írt újságcikkeket, novellákat, verseket. Szerette a népies, magyaros ritmust. Fiatalon a plátói szerelmet öntötte versbe, azután tájleíró költeményeket írt, a sport szeretete is számos témát adott neki. Tagja volt a Bács-Kiskun Megyei Költők és Írók Baráti Körének, több kecskeméti és vidéki antológiában jelentek meg írásai. Mesélő Pantheon című művében emléket állított az olimpiák és egyéb világversenyek magyar hőseinek: az Erős Magyaroknak! 2015-ben a Magyar Kultúra Lovagja-díjat ítélték neki.