Klinga

László

Kevés olyan élsportoló van Magyarországon, akit a becenevéről legalább annyian ismernek, mint a személyi igazolványában szereplő nevét hallva. Klinga László – mindenki Macskája – nem véletlenül kapta ezt a nevet. Még kezdő válogatottbeli időszakában az egyik legnagyobb magyar birkózóegyéniség, Polyák Imre mondta a tatai edzőtáborban egy alkalommal róla, hogy akár egy macska, olyan hajlékony, csúszik-mászik, amíg nem talál valami fogást az ellenfelén. A versenyzőként is igen eredményes, szabadfogású Klinga edzőként még nagyobbat alkotott, hiszen az öt év alatt elért válogatottbeli sikereit eddig még nem múlták felül. A Honvédban és a Ferencvárosban edzett klasszis azon ritka kivételek közé tartozik, aki tréneri pályája csúcsán is képes volt lemondani, mert akkor azt úgy látta korrekt megoldásnak. A birkózás 75 éves kora ellenére mindmáig érdekli, annak ellenére is, hogy az eseményeket csak tisztes távolból követi. A régi, szép időkről bármikor szívesen és színesen mesél. „Kimondottan a rosszalkodásra mindig kapható kisgyerekként, a budapesti, Rottenbiller utcai általános iskola tanulójaként tettem gyakran nehézzé a tanáraim dolgát. Az egyébként a Honvédban vízilabdázó testnevelőnk, Patyi György mondta egy alkalommal: „Kisöreg, téged pedig elviszlek a Honvédba birkózni!” Meg is történt a beiskolázásom, Ökrös József csoportjába kerültem. Jelentős minőségi ugrás következett be pályafutásomban, amikor a nagy szaktekintélynek örvendő Hoffmann Géza vette át a felkészítésemet. Nála már komoly ismereteket szerezhettem a szabadfogású birkózás lényegéről, az igazán szükséges alapelemeket mindet nála sajátítottam el." Tehetsége már tizennégy éves korára egyértelműen megmutatkozott, nemzetközi csapatversenyen is indulhatott, mivel Erdős Mártont nem engedték szőnyegre lépni. Ettől még az őt körülvevő nagyságok között ugyancsak kezdőnek számított. Egy alkalommal arról is mesélt a szövegelésben is a kiválók közé számító „Macska”, hogy szinte csak szédelgett a Honvéd legjobbjai között, ahol Varga János, Tóth Gyula, Hollósi Géza és a többiek képviselték a színvonalat.

Ez a nagy lehetőség 1961-ben találta meg, de a folytatás is hasonlóan figyelmet érdemlő. Az 1964-es tokiói olimpiára készülő legjobb magyarok mellé ugyanis a 17 éves Klinga Lászlót is meghívták a tatai edzőtáborba, hogy edzőpartnerként segítse a japán fővárosba utazók felkészülését. „Óriási lehetőség volt ez számomra! Nem csak láthattam őket, hanem gyakorolhattam is az élversenyzőinkkel. Egy alkalommal Polyák Imrével is szembe kerültem, s a negyedik ötkarikás fellépésére készülő újpesti legenda rendesen össze is csomagolt engem. A mozgásomat látván ekkor adta a végleg rajtam ragadt Macska becenevet.” Klinga ekkor még egyértelműen csak egy tehetséges fiatalnak számított, ám 1968-ra már reálisan kopogtatott a válogatott kapuján. Ám hiába nyerte meg az idény elején a felnőtt országos egyéni bajnokságot, szóba sem került az esetleges olimpiai szereplés előszobájának számító Európa-bajnokságon való indulása. Pontosan tudja, az volt a baj, ami a későbbiekben is gyakran előfordult vele: képtelen volt a célokat szentesítő kompromisszumok megkötésére. Ha valamiről volt véleménye, azt kertelés nélkül ki is mondta. „Tudtam, miért mellőztek, de nem bántam meg. Sem akkor, sem azóta! Keményen dolgoztam és annyit elértem, hogy az Eb-n indulhattam, az ott elért 4. helyem pedig elég volt a müncheni csapatba bekerülésemhez. Az olimpián akkor a hat hibapontos határ elérése jelentette a befejezést. Miután én ezt összeszedtem, nem volt semmiféle ráhatásom az események alakulására. Minden a riválisaim egymás elleni eredményétől függött – végül harmadik lettem. Ugyanezzel a pontozásos rendszerrel egy évvel később, az Eb-n még jobban ráfizettem, mivel a hármas körbeverés során hiába nyertem a bolgár Leonovval szemben, majd kikaptam a szovjet riválisomtól, az döntött, hogy én 0,5 ponttal kevesebbel győztem le egy csehszlovák ellenfelet, mint a bolgár, így ő lett az Európa-bajnok.” 1976-ban sem járt sokkal jobban, egy újabb ezüstérmet könyvelhetett el. A montreali olimpiai részvétele (1976) így nem fogott veszélyben, viszont az újabb siker elmaradt. Klinga szerint a felkészülés sem sikerült jól, ráadásul hetekkel előbb kiutaztak Kanadába, ahol spártai körülmények között teltek a napjaik.

„Rövid hezitálás után felhagytam az aktív birkózással, helyette átváltottam az edzőségre. Kitűnően mentek a dolgok, ráadásul a mindmáig egyetlen felnőtt világbajnoki első hely is az én kapitányságom idejére esett 1979-ben, a csepeli Kovács István jóvoltából. Aztán meguntam az edzők között a kulisszák mögött folyamatosan zajló könyökháborút, ezért önként leléptem a válogatott mellől. Előbb a Ferencvárosban dolgoztam, majd egy újabb, igen sikeres öt évet élhettem meg a BVSC-ben. Már távozóban voltam a vasutasoktól, amikor váratlanul svéd kérőim adódtak. Doktornő feleségemmel végül úgy döntöttünk, hogy belevágunk. Minden szempontból sikeres hat és fél év után, egy gyors döntéssel hazatértünk.” Itthon megint a Ferencváros következett, majd a nyugdíjas évek, amelyek nála nem lazítással telnek. Hat éve annak, hogy Kispesten, egy megüresedett üzlethelyiségben egészen kezdő gyerekekkel foglalkozva nyitott egy új klubot. Három korábbi tanítványa önkéntes alapon felújította a termet, ahol két edző-kollégájával, Bóna Csabával és Nagy Bélával minden fizetség nélkül igyekeznek minél több gyerekkel megszerettetni a birkózást. Klinga állítja: akkor érzi a legjobban magát, amikor a kis tanítványai között csúszhat-mászhat. Ott nem dirigál neki senki, azt csinál, amit akar. Családi állapota: házas, két gyermeke, három unokája van.

1978–1982-ig a magyar birkózó-válogatott szabadfogású csapatának vezetőedzője volt. Szakmai irányítása alatt 14 érmet szereztek válogatottjaink Balla József olimpiai ezüst-, Kovács István olimpiai bronzérmes lett Moszkvában. Balla József, Bíró László Európa bajnokok. Többek között ekkorra könyvelhetjük az azóta is egyetlen szabadfogású világbajnokunk Kovács István aranyérmét is. 1981-ben a Testnevelési Főiskola szakedzői szakán diplomázott. 1983–1985-ig ismét az FTC-ben, majd 1986-tól a BVSC-ben folytatta edzői pályafutását. 1987-ben mesteredzői címet kapott. 1990–1996-ig egy visszautasíthatatlan meghívásnak eleget téve Svédországban folytatta edzői karrierjét, ráadásul szabadfogás hiányában a kötöttfogású válogatottat irányította. Hat év, hét hónap és megannyi siker után visszatért Magyarországra, azóta a hazai utánpótlás-nevelésben tevékenykedik. 2015-ben a Magyar Birkózók Szövetsége az eddig elért eredményei és munkássága elismeréséül életműdíjjal jutalmazta. 2015 óta viseli birkózóterem a nevét Kispesten. Itt működik a KNSI, ahol párhuzamosan végez edzői- és mentori munkát, az óvodásoktól egészen a serdülőkig. 2017-ben Bay Béla-díjjal tüntették ki.

A Magyar Birkózók Szövetsége a 2022. év végén újabb 6 legendát iktatott be a Magyar Birkózó Hírességek Csarnokába, köztük Klinga László mesteredzőt, aki edzői kategóriában került a magyar Hall of Fame-tagok közé. Klinga László a legsikeresebb magyar szabadfogású birkózók egyike, az 57 kilogrammosok között olimpiai bronzéremig jutott 1972-ben Münchenben, az 1973-as és az 1976-os Európa-bajnokságon egyaránt ezüstérmet szerzett. Hosszú évek távlatából úgy látja, ha az erőnléte építésére nagyobb hangsúlyt fektetett volna, akkor még ennél is eredményesebben zárhatta volna pályafutását. Sportolói karrierjét követően hamar, 1978-től 1982-ig a szabadfogású válogatottat vezette. Irányítása alatt született a máig egyetlen magyar szabadfogású világbajnoki cím Kovács István révén 1979-ben San Diegóban. Munkásságához szorosan kapcsolódik az 1980-as moszkvai olimpia, amelyen Balla József ezüst- Kovács István bronzérmet nyert. Balla a vonatkozó négy évben további egy Eb-ezüstérmet szerzett. Bíró Lászlót is ő segítette hozzá az 1982-ben Várnában szerzett Európa-bajnoki címéhez. Úgy véli, ez volt karrierje legsikeresebb időszaka, erre a legbüszkébb: „Csúcson volt az életem, fantasztikus élményeket és eredményeket élhettem át. Tizennégy érmet nyertünk világversenyen, amire nagyon büszke vagyok. Amikor megkaptam a lehetőséget, rengeteg akrobatikus gyakorlatot építettem a programba. A srácok csak »ugrabugrálásnak« nevezték. Bevezettem továbbá az edzések utáni nyújtást is, ami akkoriban egyáltalán nem volt megszokott” – emlékszik vissza Klinga László. A következő nyolc évben az FTC-ben és a BVSC-ben is edzősködött, majd olyan lehetőséget kapott Svédországból, amire nem mondhatott nemet. A kaland aztán furcsa fordulatot vett akkor, amikor közölték, a klubban megszűnt a szabadfogás. „Megkérdezték, értek-e a kötöttfogáshoz is. Mondtam, hogy igen, szóval belevágtunk. Hat év hét hónapot töltöttünk kinn a feleségemmel, edzettem a Lidberg testvéreket, Martint és Jimmyt, valamint Ara Abrahamiant is. Martin junior világ- és Európa-bajnok, felnőtt Eb-győztes, vb-harmadik lett, Jimmy később nyolcszor állt dobogóra világversenyen, bronzérmes lett a londoni játékokon, míg Ara Abrahamian nevéhez két világbajnoki cím és egy olimpiai ezüstérem is fűződik. Jégkorongozókkal szintén foglalkoztam, 1994-ben az erőnléti edzésükért feleltem, három világbajnok hokis volt a csapatban.” Klinga László hazaérkezése után két évig dolgozott még a Fradiban, ami után kicsit eltávolodott a birkózástól. De nem teljesen. Kőbányán, a Sibrik Miklós Általános Iskolában három évig foglalkozott gyerekekkel, Péteri András átvette tőle a projektet, az ő munkája jelenti a mai Kőbánya SC birkózószakosztályának alapját. Korábbi tanítványa, Szabó Marcell a 2010-es évek közepén kereste meg azzal, hogy Kispesten róla szeretnék elnevezni az épülő birkózótermet. Szép emlékként gondol vissza rá, hogy a helyiség 2016-os átadására olyan legendák is eljöttek, mint Kovács István, Növényi Norbert vagy Komáromi Tibor. A KNSI birkózószakosztályában négy évig aktívan tevékenykedett edzőként, de napjainkban, 75 évesen is lemegy néha a tréningekre. A Magyar Birkózó Hírességek Csarnokába kerülésről így vélekedik: „Nagyon meglepődtem, hogy rám is gondoltak, hiszen az elmúlt húsz évben kicsit eltávolodtam a sportágtól. Persze, hihetetlenül jólesik, fantasztikusan sokat tettem a birkózásba, sokat is kaptam tőle, mondhatni, az életemet köszönhetem neki.”