Nicktől a világbajnoki ezüstig
Nick mintegy ötszáz fős község Vas megye északi részén, a sárvári járásban, nevezetessége az 1786-ban épült Szent Anna-templom, valamint az 1932 és 1934 között emelt helyi műgát, Európa második duzzasztója, híres szülöttje pedig Kiss Ferenc. A magyar birkózás versenyzőként és edzőként egyaránt nagy formátumú alakja háborús télen született, és igen fiatalon megszokta a kemény munkát. Így amikor 1957-ben már Budapesten, a Ganz-gyárban motorszerelő inasnak állt, hamar eljutott munkahelye sportegyesületének birkózóedzéseire a Vajda Péter utcai iskolába. Jurida Károly és Balázs János egyengették a szálas fiú útját a szőnyegen, aki három évvel a kezdés után már ifjúsági magyar bajnoki címet szerzett. Kezdetben mindkét szakágat űzte, de aztán a kötöttfogás mellett maradt. Mindössze 22 esztendősen bekerült a válogatottba, és ott lehetett az 1964-es tokiói olimpián, az ötödik helyezése sikernek számított. Hát még az 1965-ös világbajnoki ezüstérme Tamperéből! Nem véletlenül választották meg akkor az Év birkózójának.
Tovább az Eb-címekig és az olimpiai bronzéremig
1967-ben Minszkben Európa-bajnokságot nyert, és címét 1968-ban Västerasban megvédte, ezekről a sikerekről érdemes részletesebben is megemlékezni. Az 1967-es kontinensviadalon a (mai) belorusz fővárosban Gurics György, a válogatott vezetőedzője így jellemezte a teljesítményét a Népsport kiküldött tudósítójának: „Kiss Feri minden mérkőzésén ellenállhatatlanul rohamozott.” Az 1. fordulóban az NDK-beli Wismert, majd az előző évi Eb-n 4. helyezést szerző bolgár Petrovot is simán győzte le. A 3. fordulóban a román Nicolae Martinescu volt az ellenfele, aki az előző évben Eb-t és vb-bronzot nyert. Következett a nyugatnémet olimpiai bronzérmes Heinz Kiehl, majd a svéd klasszis, az akkor még „csak” olimpiai ezüstérmes Per Svensson. (A svéd később világ- és Európa-bajnoki címet is szerzett.) Az aranyérem sorsáról döntő, utolsó minszki összecsapáson a szovjet Vaszilij Merkulov volt a Ganz-Mávag birkózójának az ellenfele, és ő sem úszta meg verés nélkül. S ezúttal nem csak a védjegyének számító válldobásokat alkalmazta, hanem látványos hátraeséseket is! Egy évvel később a svédországi Eb-n 14 induló lépett színre a kötöttfogású 97 kg-ban. Kissnek ezúttal kevésbé sűrű mezőnyön kellett átverekednie magát. A rajton két vállra fektette a spanyol De Diegót, majd pontozással verte a Mediterrán Játékok kétszeres ezüstérmesét, a török Mehmet Necdet Uçart. Pontozással tudta le a dán Amnäus elleni mérkőzését is, a 4. fordulóban pedig erőnyerő volt. A folytatásra négyen maradtak állva, akik közül búcsúzott a svéd Svensson is a bolgár Radevtől elszenvedett veresége után. Kiss okos döntetlent ért el Martinescuval szemben, így a román is búcsúzott. Ketten maradtak az utolsó körre, az ellenfél Bojan Radev, 1964 olimpiai és 1966 világbajnoka, aki az Eb évében Mexikóvárosban megszerezte a második olimpiai aranyát is. A sorsdöntő meccs előtt Kissnek 3, a bolgárnak 5 hibapontja volt, ami azt jelentette, hogy a magyar versenyzőnek a döntetlen is elég lett volna az aranyéremhez. Ám Kiss Ferenc fantasztikus pontozásos győzelmet aratott, megszerezve pályafutása második Eb-aranyát. A mexikói ötkarikás szereplés nem úgy sikerült neki, ahogy szerette volna, elmondása szerint ezért a pontozóbírók is sokat tettek. Mégsem esett kétségbe, 1970-ben világ- és Európa-bajnoki ezüsttel igazolta klasszisát, 1972-ben Münchenben, pályafutása harmadik olimpiáján pedig bronzéremmel gazdagodott.
Legendákat nevelt a magyar birkózásnak
1974-es visszavonulása után az addigi mestere, Jurida Károly szerepét vette át a Ganz-Mávagban, és olyan legendákat nevelt a magyar birkózásnak, mint Kocsis Ferenc és Tóth István. Szerénységére jellemzően edzői sikereit úgy kommentálta, hogy szinte minden a versenyző elhivatottságán múlik, s neki igazán szerencséje volt a tanítványaival. Amikor 1988-ban megszűnt a Ganz-Mávag szakosztálya, rövid ideig a Budapesti Spartacusnál dolgozott, majd Tóth István hívására a BVSC-ben talált új otthonra. Ott olyan klasszisokon hagyta a keze nyomát, mint Majoros István vagy Kiss Balázs. Hosszú időn át volt a kötöttfogású válogatott sikeres mestere is, 1987-ben megkapta a jól megérdemelt mesteredzői címet. 2015 őszén, gyakorlatilag a Las Vegas-i világbajnokság alatt hunyt el hosszú, súlyos betegséget követően, de előtte az augusztus 20-i nemzeti ünnep alkalmából még kitüntették a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével. Emléke azóta sem halványul, 2021 nyarán például szülőfaluja, Nick települési értéktárbizottsága, önkormányzata és a helyi Szent Anna Templomért Alapítvány által a település első okleveles említésének 800 éves évfordulója alkalmából rendezett ünnepi program keretén belül leleplezték a Kiss Ferencet megörökítő Túri Török Tibor szobrászművész domborművét és Gál Mihály portréját. A művészi alkotások Németh-Nyiba Sándor birkózó olimpikon felajánlásával és közreműködésével valósultak meg. A megemlékezésen a szervezők meghívására részt vett volt tanítványai közül Majoros István olimpiai bajnok és Kiss Balázs világbajnok, a BVSC birkózószakosztályának vezetője, a Magyar Birkózók Szövetsége képviseletében Farkas Tibor főtitkár, valamint Győr Béla, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára is.
Versenyzői számos érmet nyertek a világversenyeken
1964-ben a Sportvezető és Edzőképző Intézetben (SEKI) birkózószakedzői oklevelet szerzett, és versenyzői pályafutása befejeztével 1974-től 1976-ig a Ganz-Mávag utánpótlás-vezetőedzője volt, 1976-tól 1988-ig (a Ganz-Mávag megszűnéséig) vezetőedzőként irányította versenyzői felkészülését. 1987-ben mesteredzői cím adományozásával ismerték el munkásságát. 1988–1989-ben a Bp. Spartacus SC edzője. 1990-től dolgozott a BVSC-ben mint vezetőedző, és a magyar birkózóválogatottnál is vállalt edzői munkát. 2002-től nyugdíjasként, 2010-től szaktanácsadóként segítette a szakosztály szakmai munkáját. Edzőként két olimpián vett részt. 1980-ban Moszkvában Kocsis Ferenc arany-, Tóth István ezüstérmet nyert, Molnár Gyula a 7. lett. 2000-ben Sydneyben Bárdosi Sándor ezüstérmesként zárt. Az olimpiai, kétszeres világ- és Európa-bajnok Farkas Péter nevelőedzője. Hosszú évekig volt edzője és felkészítésével először lett válogatott az olimpiai és Európa-bajnok Majoros István. Több évig irányította az olimpiai 4. helyezett és Európa-bajnok Bódi Jenő felkészülését is. Versenyzői világ- és Európa-bajnokságokon számtalan érmet és helyezést értek el: Kocsis Ferenc világbajnoki arany-, ezüst-, bronzérmet, négy Európa-bajnoki címet, Nagy József Európa-bajnoki bronzérmet, Dvorák László két Európa-bajnoki ezüstérmet, Óváry László Európa-bajnoki ezüstérmet, Major Sándor világbajnoki ezüst- és Európa-bajnoki bronzérmet, Füredy Levente világbajnoki bronzérmet, Kiss Balázs világbajnoki arany- és Európa-bajnoki bronzérmet, Módos Péter Európa-bajnoki bronzérmet szerzett.