Keresztes

Lajos

Keresztes Lajos Alsósófalván (ma Ocna de Jos, Románia) 1900. április 30.-án Székelyföldön született és Budapesten hunyt el. Nevelőedzője Weigand János volt. A Húsos SC, a Magyar AC, és a Vasas SC klubok színeiben versenyzett, illetve edzősködött. A nyári olimpiák magyar érmesei között nagyon sokan vannak, akik a történelmi Magyarország területén születtek. Ebben a sorban a legmarkánsabb egyéniségek között említhetjük az erdélyi Parajd melletti Alsósófalván világra jött Keresztes Lajost, az első székely olimpiai bajnokot, akinek azután tényleg izgalmas és változatos élete volt. Fiatalon került Budapestre, ahol a hentes szakmát tanulta ki és ebben is dolgozott. Tizenkilenc éves volt, amikor orvosi tanácsra kezdte látogatni a Húsos Sport Club (HSC) birkózó-szakosztályának edzéseit. A korabeli Sporthírlapban „állami mészárosmesternek” nevezett Keresztes rendkívüli testi ereje mellett arról is híres volt, hogy ízületeinek merevsége kezdetben jelentősen gátolta őt az igazán jó eredmények elérésében. A későbbi olimpiai ezüst- (1924) és aranyérmes (1928) kiválóság szívós és következetes edzésmunkával elérte, hogy a teste alkalmas legyen a legnagyobb sikerek kiharcolására is. Keresztes Lajos karrierjét nagyban előmozdította egy kétéves (1921-22) észak-európai kirándulás, amelynek fő célja birkózótudása továbbfejlesztése volt. Helsinkiben több alkalommal is összemérte tudását a svéd Carl Westergren olimpiai bajnokkal, aki 1920 és 1932 között, nála magasabb súlycsoportokban, ugyancsak kötöttfogásban szerezte három ötkarikás aranyérmét. Ez és a többi, Svédországban, Finnországban és Németországban vállalt erőpróba döntően hozzájárult ahhoz, hogy a rendkívül következetesen készülő Keresztes Lajos 24 éves korára már súlycsoportja egyértelműen legjobb versenyzőjévé fejlődött. 1924-ben a párizsi olimpia előtt hazatérve a játékokra már a Magyar AC versenyzőjeként utazott el. A döntőig egyenes úton menetelt, ott azonban a bírók a finn Oskari Frimant hozták ki győztesnek, ami hatalmas felháborodást váltott ki a nézők soraiban. Keresztest nem törte meg az ítélet, hanem tovább dolgozott és négy évvel később, Amszterdamban igazolta, hogy valóban ő a legjobb.

Addig azonban még hosszú és izgalmakkal teli út vezetett, amiről annak idején így mesélt az idős bajnok: „1925-től Németországban éltem, így mindkét ország bajnokágán indulhattam. Mivel mindkét helyen országos bajnok lettem, így mindkét oldalról beneveztek a milánói Eb-re. Bár német költségen érkeztem meg Milánóba, ám ott az utolsó pillanatban felülkerekedett bennem a hazaszeretet és magyar színekben indultam. Európa-bajnok lettem, mégis rettegve tértem vissza németországi támaszpontomra úgy, hogy húztam az időt: három napot Velencében töltöttem. Amikor megérkeztem Bad Kreutznachba, a vasútállomáson zenekarral fogadtak. Azonnal át kellett öltöznöm és lóháton vonultam be a városba.” A rendkívül barátságos fogadtatás ellenére nem sokkal később hazatért Magyarországra, hogy ismét hentesként dolgozzon, s mellette készüljön az 1928-as olimpiára.

A húszas évek közepén három hentesüzlet megnyitására vállalkozott, ám jószívűsége miatt mire Amszterdamból bajnokként hazajött, csődbe ment. Egy barátja ugyanis azzal sajnáltatta magát, hogy ha nem ír neki alá egy csekket az adósságai kifizetéséhez, öngyilkos lesz. Az olimpián első lett, hazatérve azonban a három hentesüzletét elárverezték, ráadásul a befolyt összeg sem volt elég a barátja adósságai kifizetéséhez. Így nincstelenként kellett mindent újrakezdenie. 1930-ban egy edzésen Zombori Gyulával birkózott, mikor súlyos sérülést szenvedett, és nem sokkal később vissza kellett vonulnia. 1923 és 1931 között négyszer volt magyar bajnok (kétszer kötöttfogás egyéniben, kétszer csapatban).Visszavonulása után 1930-tól a Postás SE, 1935 és 1944 között a VI. kerületi leventék edzéseit irányította, utóbbi időszakban Bóbis Gyula pályafutását is egyengette. Hívták a Testnevelési Főiskolára oktatónak, amerikai szerződésajánlatokat is elhárított – az egyikben filmen Tarzant kellett volna alakítania –, ám ő itthon maradva, az Országos Társadalombiztosítási Intézetben helyezkedett el, ahol egészen 1946-ig dolgozott. majd a Vasasnál vállalt edzői munkát, megalapozója volt a szakosztály sikereinek. Ekkor ismét főszerepet kapott életében a sport. Az első hívó szóra elvállalta a Vasas birkózóinak edzésvezetését, sőt! Még 1952-ben is aktív versenyzőként tagja volt a Vasas SC bajnokcsapatának – az ekkor szerzett sérülése miatt élete végéig bottal kellett járnia.

Edzőként is maradandót alkotott, hiszen a Mávag-kolónia Simor utcai villamosmegállójánál ő szólította meg a kosaras edzésről hazafelé tartó Kozma Istvánt és beszélte rá, hogy váltson sportágat. Innen kezdve ismert a történet: Kozma „Pici” 1964-ben és1968-ban egyaránt olimpiai bajnok lett a kötöttfogású birkózók nehézsúlyú kategóriájában. Keresztes legsikeresebb tanítványa 1970-ben bekövetkezett tragikus halálát követően, 70 évesen visszavonult ugyan, de az eseményeket folyamatosan kísérte, a versenyekre ki-kilátogatott. Ott volt például 1973-ban Abonyban is, ahol az olimpiai-, világ- és Európa-bajnok kötöttfogású birkózó, Varga János búcsúmeccsét rendezték meg. Nyolc éven keresztül küzdött a rákbetegséggel, amely végül 1978-ban felőrölte a nagy harcos, az első székely olimpiai bajnok szervezetének ellenállását. A nemzetközi szövetség (UWW) Hírességek Csarnokának tagja (2018, posztumusz). A posztumusz díjazott Keresztes Lajos az első székely olimpiai bajnok, s egyben a második magyar birkózó, aki az ötkarikás dobogó tetejére léphetett 1928-ban, Amszterdamban. Előtte 1924-ben Párizsban már szerzett egy ezüstérmet, illetve megnyerte az 1925-ös milánói Eb-t. A ma Parajdhoz tartozó Alsósófalva szülöttje edzőként is sikeresnek számított, az ő tanítványa volt Kozma István. Hetvennyolc éves korában, 1978-ban hunyt el Budapesten.

A Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA jelenleg UWW) Hall of Fame-t, a Hírességek Csarnokát azért hozta létre, hogy tiszteletben tartsa és elismerje azokat a birkózókat, akik kiemelkedően sikeres pályafutásukkal, kivételes egyéniségükkel, kitűnő teljesítményükkel, tekintélyükkel, tevékenységükkel, hozzájárultak hazájukban és a világban a birkózás sportág elismertségéhez és népszerűsítéséhez. Keresztes Lajost 2018-ban iktatták be a Hall of Fame hírességei közé. Kategória: Sportolói (kötöttfogás) Olimpiai bajnok (1928) Olimpiai ezüstérmes (1924) Európa-bajnok (1925) A posztumusz díjazott Keresztes Lajos az első székely olimpiai bajnok, s egyben a második magyar birkózó, aki az ötkarikás dobogó tetejére léphetett 1928-ban, Amszterdamban. A ma Parajdhoz tartozó Alsósófalva szülöttje edzőként is sikeresnek számított, az ő tanítványa volt Kozma István.