Hódos

Imre

Hódos Imre vérbeli alföldi gyerek volt: Hajdúnánáson született egyszerű szülők, Hódos Imre kerékgyártó mester és Kovács Julianna varrónő egyetlen gyermekeként. Később Debrecenbe költözött, itt élte le élete nagy részét. A gimnáziumban kitűnő tanuló volt, majd iskolái elvégzése után valódi sportfanatikus lett belőle. A jelentős hagyományokkal bíró Debreceni Torna Egyletben tornászként indult a karrierje, de az alacsony és izmos testalkatának a birkózás is jól feküdt, így oda is leküldték, és a szőnyeg világát hamar megszerette. Emellett versenyszerűen futballozott is, a DVSC-vel kerületi válogatottságig vitte. Fennmaradó szabadidejében még rögbizni is szívesen eljárt. 1945-ben figyeltek fel birkózóképességeire a DMTE-nél, miután egy eseményen három kortársát is legyőzte. Innentől a birkózás lett a fő sportága, melyben egyre jobb lett, két évvel később már ifjúsági országos bajnokságot nyert a 60 kilogrammosok súlycsoportjában. Noha gyerekként sok kis társához hasonlóan eleinte szabadfogást birkózott, miután válogatottkeret-tag lett, annak rendje és módja szerint átképezték kötöttfogásúnak. Első felnőtt országos bajnoki címét már ebben a szakágban nyerte meg 1952-ben. Olyan lendülettel dobott akkorákat riválisain, hogy hamarosan megkapta a Csita becenevet Tarzan társa, a kor ünnepelt majom filmsztárja után.

Az 1952-es helsinki játékokra már a Bástya (később Vörös Lobogó) színeiben jutott ki, de komoly nemzetközi felnőtteredmény és tapasztalat nélkül, első olimpiáján gyakorlatilag senki sem számolt vele érdemben. A többi mégis történelem: a legendás mesteredző, Matura Mihály irányításával meg sem állt a dobogó legfelső fokáig, általános meglepetésre! Pedig rögtön első ellenfele az egyiptomi világbajnok Hasszan volt, akiről a legenda szerint Hódosnak inkább el sem árulták, micsoda félelmetes klasszis, csak a mérkőzés után tudta meg, hogy a kategória egyik legjobbját sikerült legyőznie nyitásként. A következőkben a finn Kyllönen, a norvég Marli, majd a libanoni Chihab felett is olyan magabiztos, nagy arányú pontozásos győzelmet aratott, hogy matematikailag csak akkor veszíthette már el az olimpiai aranyérmet, ha utolsó meccsén két vállra fektették volna. Miután Matura felvilágosította tanítványát ez ügyben, Hódos a zárómérkőzésén abszolút biztonsági birkózást bemutatva, két passzivitásért bekapott intéssel is magabiztosan védekezte ki a szovjet Tyerjan elleni mindent eldöntő összecsapást, így bár sima pontozásos vereséget szenvedett, mivel a tust gond nélkül elkerülte, ő lett az olimpiai bajnok. A helyszínen sokáig nem értették, miért örül a „döntős” vereségnek a magyar különítmény – sőt, először a dobogó legfelső fokára is Chihabot akarták felállítani, mondván, neki kedvez a körbeveréses összevetés –, de mivel a számok csak nem hazudnak, némi tanakodás és matekozás után mindenki belátta, Hódos a győztes, így végül neki szólhatott a jól megérdemelt Himnusz.

Két évvel később ezüstérmet szerzett a világbajnokságon, és bár az 1956-os melbourne-i játékokon minden esélye megvolt, hogy megvédje olimpiai bajnoki címét, hiába volt erősebb és rutinosabb, mint négy éve, az akkori körbeverés pontszámaiból ott nem ő jött ki jobban. Más kérdés, ehhez kellettek a bírók – köztük az addigra már emigrált és argentin színekben fújó, olimpiai bajnok Zombori Ödön is –, akik egyszer sem akarták észrevenni, hogy Hódos Imre az amerikai Townley-t két ízben is két vállra fektette: tusgyőzelem helyett csak pontozásos győzelmet ítéltek, ezzel csúszott le végül a magyar bajnok az újabb döntőről. A négy évvel későbbi római kudarcot (bordatörés miatt csupán egyetlen győztes meccsre volt képes) követően aztán végleg szögre akasztotta a birkózócipőt, helyette eredményes edzői karrierbe kezdett.

A Testnevelési Főiskolán elvégezte az edzői szakot, 1967-ben tett sikeres vizsgát, később visszatért Debrecenbe, ahol számos kiváló tanítványt kinevelt (mi több, Tatán ő készítette fel a mexikóvárosi olimpiára az ott aranyérmet szerző Varga Jánost is). Emellett Püspökladányban vezette a birkózócsoportot, Kabán pedig megalapította a birkózószakosztályt. Jelentős a versenybírói életműve is: összesen öt olimpián és mintegy száz egyéb nemzetközi versenyen működött közre, elnyerte a nemzetközi szövetség (akkori nevén FILA) érdemrendjének arany és ezüst fokozatát, majd a legrangosabb bírói kitüntetést, a FILA aranysípját is. 1949-ben megkapta a Magyar Köztársasági Sportérdemérem bronz fokozatát. 1954-ben a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója lett. A Mesteredzői címet 1983-ban kapta meg. Rövid, de súlyos betegség után, 1989. április 23-án hunyt el Debrecenben, 62 éves korában. Halála után egy évvel a debreceniek róla nevezték el a városi sportcsarnokot, amely a mai napig a Hódos Imre Rendezvénycsarnok nevet viseli, s amely egyebek mellett a DVSC női kézilabdacsapatának otthona. Emellett a cívisvárosban és szülőhelyén, Hajdúnánáson is neveztek el utcát róla, mindkét településen nagyon büszkék Hódos Imre örökségére.