Hegedüs

Csaba

Hegedüs Csaba édesapja 1956-ban, a forradalom leverése után emigrált (végül Kolumbiában telepedett le), így édesanyja egyedül maradt a három gyermekével. A birkózással még szülővárosában, Sárváron ismerkedett meg Csaba, aztán Szombathelyre költözve, 1959-től a Szombathelyi AKÖV-ben kezdett komolyan birkózni (az AKÖV a Volán elődje), nevelőedzője Füzessy József volt. 1965-ben először rendeztek birkózásban úgynevezett országos kiválasztó versenyt, aminek az volt a célja, hogy szem elé kerüljenek a legtehetségesebb 14-15 és 16-17 éves fiatalok. Hegedüs Csaba szabadfogásban nyert félnehézsúlyban, egyúttal jogot szerzett a részvételre az augusztusban Tatán megtartott háromhetes edzőtáborozáson. A kiválasztó viadal előtt két héttel már megnyerte az észak-nyugati területi versenyt, a megyei lap, a Vas Népe pedig már áprilisban azt írta, hogy mindkét Hegedüs fivér nagy ígérete a magyar birkózósportnak. Tudniillik Miklós bátyja is halmozta a sikereket, az 1966-os Vas megyei felnőttbajnokságon például mindketten dupláztak: nyertek kötött- és szabadfogásban is, Miklós 78, Csaba 87 kilóban. A 18 éves öcs előtte fél évvel első lett az országos ifjúsági bajnokságon is, 79 kilóban.

Pályafutása 1967-ben a fővárosban, a Bp. Vasasban folytatódott, Müller Ferdinánd lett a trénere. Ahogy évtizedekkel később mesélte: „Pasaréten, az egyik öltözőhelyiségben laktam, volt egy vaságy, középen egy asztal négy székkel, egy kétajtós szekrény és egy rezsó.” Továbbra is szabadfogásban tűnt ki, májusban harmadik lett a felnőtt Budapest-bajnokságon, az ősszel pedig megnyerte a középsúlyúak juniorbajnokságát. 1968-ban a felnőtt Budapest-bajnokságon bronzérmet szerzett kötöttfogásban, és második lett szabadfogásban, ugyanakkor 1969 májusában bokaszalag-szakadást szenvedett Minszkben, így sem az ob-n, sem a júniusi modenai kötöttfogású Eb-n nem indulhatott. Az 1970-es felnőttbajnokságon korán búcsúzott kötöttfogásban, szabadfogásban pedig nagyobb testsúlya miatt szorult a második helyre, mert a mindent eldöntő csatája döntetlennel zárult Kovács István ellen – így a honvédos vetélytárs szerepelhetett a berlini Eb-n. Első világversenyére így 1971-ig kellett várnia, akkor viszont tátott szájjal csodálták a birkózását…

Érdekes előzmény, hogy a magyar vegyes fogásnemű válogatott 1970 decemberében „idegenben” összemérte tudását az hagyományosan erős török válogatottal, és az ekkor már kötöttfogásúként számontartott Hegedüs mindkét fogásnemben diadalmaskodott, a török vezetők és újságok pedig áradoztak egyszerre harcos és okos küzdőmodoráról. 1971 tavaszán begyűjtötte első bajnoki címeit (kötött- és szabadfogásban is győzött), ugyanakkor az Európa-bajnokság elmaradt, ezért lett első világversenye az augusztus-szeptemberi szófiai vb. A Nemzeti Sportnak 2023-ban így idézte vissza az előzményeket az akkor 75 éves klasszis. „A testvéremmel egy szobában aludtunk Szófiában. Éjjel kettőkor megkérdezte, alszom-e már. Sohasem tudtam világversenyen aludni, ez akkor derült ki. Azt feleltem: »Nem, Miklóskám, fenn vagyok.« Azon törte a fejét, vajon mit táviratozzunk édesapánknak, aki Kolumbiában dolgozott sportprofesszorként. A sötétben felé fordultam, és azt mondtam: »Te benne leszel a legjobb hatban, én pedig biztosan világbajnok leszek – meglátod, agyonverek mindenkit.«” Nos, nem tétlenkedett, mind a hét párharcát kétvállal nyerte meg, onnantól kezdve csak Mr. Tusként emlegették.

És ha egy üzlet beindul… A müncheni olimpiát szem előtt tartva a szövetség nem a legerősebb válogatottat utaztatta Katowicébe, az 1972. áprilisi Európa-bajnokságra, Hegedüs kategóriájában például Juhász József indult. A nyári játékokon Mr. Tus és az 1970-ben világbajnok, 1971-ben a magyar fenomén mögé szoruló szovjet Anatolij Nazarenko pályázott legnagyobb eséllyel az aranyéremre a kötöttfogású 82 kilósok között. A sors úgy hozta, hogy már az első fordulóban, szeptember 6-án farkasszemet néztek egymással, és a 24. életévét éppen aznap betöltő Hegedüs 5:4-re nyert, miként másnap a svéd Jan Karströmöt is felülmúlta. Harmadnap a lengyel Adam Ostrowskit leléptették ellene, 9-én a bolgár Kiril Dimitrovot 8:5-re verte meg. Jól állt tehát a szénája, olyannyira, hogy – Milan Nenadiccsal és Nazarenkóvel egyetemben – bejutott a szeptember 10-i hármas döntőbe. Ott már „csak” a jugoszlávval kellett megküzdenie, mert a felek magukkal hozták korábbi egymás elleni eredményüket. Hegedüs nagy izgalmak közepette 5:4-re diadalmaskodott, és a magyar sport 100. olimpiai aranyérmét akasztották a nyakába.

A sors mintha nem nézte volna jó szemmel diadalútját: 1973. április 10-én életveszélyes autóbalesetet szenvedett, amikor a XI. kerületben Toyotájával tehergépkocsival ütközött (vele utazott klubtársa, München bronzérmese, Bajkó Károly és annak felesége). A sportág világporondjára éppen csak két éve fellépő világklasszis medence- és combcsonttörést szenvedett, fontos belső szervei is megsérültek – hosszú ideig élet és halál között lebegett… Hívjuk segítségül Vass István Zoltán 1977 szeptemberében a Tiszatájban megjelent míves esszéjének egyszerre szép és bölcs sorait, hogy lefessük, milyen is volt a halál leheletét megéreznie Hegedüs Csabának: „Eddig soha nem érzett, szörnyű fájdalomra eszmélt. Idő nem volt, csak kín, enyhébb s erősebb változatban. A szenvedés összenőtt a pompásan felépített test roncsaival. Az életet napokig a mindent elsodró fájdalom jelentette, ő már inkább a halált kívánta, ami oly csábítóan közelinek tűnt. Mit sem tudott szövetségeseiről, a fehér ruhás csoport tagjairól, akik percről perce szinte centiméterenként húzták vissza az innenső partra. Olykor rájuk ismert s könyörgött: hagyják, sőt taszítsák le, mert ha az életbe a kínok alagútján át vezet vissza az út, akkor jobb a megadás. Egy vasárnap reggel azonban nem feleszmélt, hanem felébredt. Éhesen. Érezte élni a testét s az életöröm forró hullámokban ömlött át rajta. Már tudta, hogy életben marad, s akarta is.”

A halált is két vállra fektette, 1975 februárjában újra a válogatottal edzett, április 12-én kezdett versenyezni. Májusban Miklós bátyja előtt nyerte meg a Budapest-bajnokságot, ugyanakkor a visszatérése miatt nagy figyelemmel kísért ob-n lemaradt a dobogóról. Nem hétköznapi módon… Tudniillik az első fordulóban testvérével sorsolták össze, ők pedig – élve a klubtársakra vonatkozó szabállyal – inkább nem birkóztak. Hivatalosan Csaba lépett vissza, és bár a második körben fölényesen nyert, a harmadikban akció nélküli döntetlennel kiesett a küzdelmekből. (Bátyja az aranyért harcolhatott, végül második lett.) A szeptemberi minszki világbajnokságon nagy érdeklődés övezte a sportág világszínpadán három év után újra megjelenő Hegedüs Csaba szereplését. Nem elsősorban az érem, hanem a súlycsoport újbóli felmérése volt a célja, a következő évi olimpia jegyében. Kezdésként tusolta az 1973-ban 90 kilóban Európa-bajnok svéd Leif Anderssont, vitatható módon kapott ki Nazarenkótól (a magyar vezetők hiába óvtak a meccs után), majd 28:12-re nyert a finn Keijo Männi ellen. A csehszlovák Miroslav Janotát leléptették ellene, majd Ostrowski ellen kétvállas vereséget szenvedett, így elúszott a bronz – negyedik lett.

Furcsa, de Európa-bajnokságon először 1976 áprilisában mutathatta meg magát, és mindjárt meg is nyerte a leningrádi (szentpétervári) kontinensviadalt. A második fordulóban – 9:1-es vezetést követően – 12:8-ra verte meg a címvédő szovjet Vlagyimir Csebokszarovot, nem jelentett akadályt görög ellenfele, később legyőzte az előző vb-n és Eb-n ezüstérmes román Ion Enachét. Előtte viszont 6:0-ról kikapott a 74 kilóban világ- és Európa-bajnok bolgár Ivan Kolevtől, így az utolsó napon akkor csillanhatott csak meg az esély az első helyre, ha Csebokszarov legyőzi – de nem tussal vagy leléptetéssel – Kolevet. Szerencsére így történt. A záró napon már nem meccselő Hegedüs úgy lett Európa-bajnok, hogy nem is tartózkodott a csarnokban, inkább a Néva partján dobálta a kavicsokat a folyóba. Azt mondta, senki ellen sem szeret drukkolni – ugyanakkor az járt a fejében, miért ne lehetne neki is egyszer szerencséje… Aztán a szerencse (és valahogy az erő, a technika is) elhagyta a júliusi olimpián: egy furcsa stílusú amerikai, Dan Chandler és az előző évi vb-n ellene leléptetett Janota is legyőzte. Gyorsan kiesett… Az évadot a szeptemberi ob foglalta keretbe, 1972 után nyert újra magyar bajnoki címet.

1977-ben egy súlycsoporttal feljebb, 90 kilóban versenyzett, és a májusi bursai Európa-bajnokságon a címvédő, 1973-ban is győztes svéd Frank Anderssont megelőzve szerezte meg az elsőséget. Érdekesség, hogy a második fordulóban leléptették a bolgár Sztojan Nikolov ellen, de az utolsó három párharcában tussal verte meg ellenfeleit. Az októberi göteborgi világbajnokságon az első három meccsén kerültek két vállra vetélytársai, utána viszont megint kikapott Nikolovtól, majd Anderssontól is, így csak a negyedik hely jutott neki. A két világverseny között, júliusban rendezték az országos bajnokságot (első alkalommal vidéken, Székesfehérváron), amelyen az Eb-n szerzett sérülése miatt nem indult el Hegedüs Csaba. Versenyzőként 1978 volt az utolsó éve, időrendben haladva: Európa-bajnoki 8. hellyel (április, Oslo), ob-elsőséggel (július, Székesfehérvár) és világbajnoki 9. hellyel (augusztus, Mexikóváros) búcsúzott.

Alighogy lelépett a szőnyegről, rögvest kinevezték a válogatott szakvezetőjének. A birkózószövetség elnöksége 1978. december 27-én tartotta ülését, amelyen bejelentették, hogy Gurics Györgyöt egészségi állapota miatt – érdemei elismerése mellett, saját kérésére – az OTSH felmentette vezető edzői tisztségéből, egyúttal az elnökség javaslatára 1979. január 1-től a mindössze harminc és fél éves Hegedüs Csabát bízta meg a szövetségi kapitányi teendők ellátásával. Mindjárt 1979-ben igen gazdag éremtermést takarított be a válogatottal. Az áprilisi bukaresti Eb-ről egy arany-, három ezüst- és egy bronzérmmel, az augusztusi San Diegó-i vb-n négy arany- és egy ezüstéremmel tért haza a csapat. A csapatkapitány immár szélesebb hatáskörrel érvényesíthette elveit, vasakaratát, lelkesedését, segítőkészségét, érzelmességét – a válogatottat jellemző hangulatot így festette le a bukaresti Eb után az Új Ifjúság cikkírója: „Ez a ritkán látott érzelem-gejzír, egymásért élés-halál, ez az olaszos jellegű, már-már teátrális együtt-akarás azonban ugyancsak ritkán tapasztalt emberi viszonyokat takar, irigylésre méltó csapatszellemet jellemez külsőleg.”

Szövetségi kapitányként 1989-ig szolgálta a magyar birkózósportot (1985-ben megkapta a mesteredzői címet), ebben az egy évtizedben lett olimpiai bajnok Kocsis Ferenc, Növényi Norbert és Sike András. 1989-ben a Magyar Birkózó Szövetség alelnökévé, 1992-ben elnökévé választották, posztján többször (1996, 2001, 2005, 2010) megerősítették. A 2015-ös elnökválasztáson alulmaradt Németh Szilárddal szemben. 2002-től a nemzetközi szövetség elnökségének tagja lett, posztját 2014 szeptemberéig töltötte be. 2005-ben a birkózás nemzetközi Hírességek Csarnokába is beválasztották. 2001-ben megalapította a Mr. Tus-sportiskolát, amely tulajdonképpen a Kozma István Magyar Birkózó Akadémia (KIMBA) elődje volt, Hegedüs Csaba a KIMBA nagykövete és szakmai főtanácsadója. 2018-ban mutatta be szakkönyvét Mr. Tus-tankönyv – Út a birkózósikerekig címmel, amelyet tizenegy társszerzővel jegyez.

Hegedüs Csaba 1974-ben szerzett szakedzői képesítést a TF-en, majd az ELTE jogi karán folytatta tanulmányait, és 1979-ben kapta meg a diplomáját. 1976-ban vette feleségül a színészóriás Sinkovits Imre és a szintén kiváló színésznő, Gombos Katalin lányát, Mariannt. 1976 novemberében született meg Bernadette lányuk, a feleség ebben az évben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskola musical szakán. Még két gyermek érkezésének örülhettek: Olympia 1981-ben, Csaba 1982-ben született, Olympia 2020-ban váratlanul elhunyt. A sportoló-művész párhuzamról, leendő apósáról így beszélt 1975 novemberében a Magyar Szónak: „A sportoló és a művész lényegében azonos világban él: versenyről versenyre, előadásról előadásra mindig bizonyítania kell. Csak a siker élteti őket. Tehát egyformán örök feszültségben élő, meglehetősen zaklatott emberek. Közösek a gondjaink, egymás nyelvét könnyebben beszéljük. Sinkovits Imre a legjobb barátom. Szeretem, tisztelem, nagyon sokat köszönhetek neki. Sokáig csak barát volt, rövidesen apósommá is válik.”

Az év magyar sportolója 1971 Az év magyar birkózója 1971, 1972 Mesteredzői cím 1985 Magyar Népköztársaság csillagrendje 1988 Vas megye örökös sportbajnoka 1995 MOB Olimpiai aranygyűrű 1995 Szombathely díszpolgára 2004 MOB Érdemérem 2005 Sárvár életműdíja 2008 Magyar Sportért Életműdíj 2009 Lóránt Gyula-díj 2012 Sárvár díszpolgára 2013 Budapest díszpolgára 2016 Csik Ferenc-díj 2018 Prima Primissima díj 2022

Wikipedia A magyar sport évkönyvei Vas Népe 1965. május 25. Vas Népe 1966. július 26. (jó fotó: Hegedüs és mestere, Füzessy József) Vas Népe 1969. július 12. (cikk Füzessy József edzővel!) Népsport 1973. április 12. (autóbalesete) Magyar Szó 1975. november 13. Új Ifjúság 1979. május 22. (Major Lajos) nemzetisport.hu 2023. szeptember 6. Szekeres István: Hegedüs Csaba (1981) Tiszatáj 1977/9. szám (Vass István Zoltán)