Gutman

József

Gutman József tizenöt évesen, a Kaposvári Dózsában kezdett birkózni. 1954-ben felvették a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemre. Noha a városban telepedett le, a szívében szeretettel őrizte Somogyország emlékét, és amikor tehette, ellátogatott haza. A Diósgyőri VTK színeiben nyert ifjúsági bajnokságot, majd lett válogatott. 1959–1963 között sorozatban ötször lett a pehelysúly felnőttbajnoka, amely az első három esetében a 62, utóbbi kettőben a 63 kilós súlyhatárt jelentette. Csak hát a pehelysúlyban a kiemelkedő klasszis, Polyák Imre képviselte a magyar színeket a világversenyeken, aki minden évben csak egyszer, a vb-re vagy az olimpiára fogyasztott, a hazai versenyeken egy súllyal feljebb szerepelt. Gutman felnézett rá, és – a realitások embereként – tudomásul vette a helyzetet. Polyák is kedvelte őt, társnak tekintette, és jó szokása szerint neki is ő adott becenevet, a Csombét. Polyák haláláig szinte mindennaposak voltak a találkozásaik, igaz, közel is laktak egymáshoz, de a versenyekre is rendszeresen együtt látogattak el. Csombe sem akármilyen birkózó volt! A szovjetverő becenevet azzal érdemelte ki, hogy 9 szovjet–magyar csapatviadalon egyszer sem kapott ki, és két olimpiai bajnokukat, Konsztantyin Virupajevet és Oleg Karavajevet is legyőzte.

A szőnyegen a pörgetések mestere volt, és magas szinten oktatta is ezt a fontos akciót. Ő maga alkotta meg annak a speciális változatát, az úgynevezett vasgyárit, amely elterjedt a világ birkózásában. 1979-ben mesteredzői címet kapott. Irányítása alatt a nyolcvanas években az ország egyik legeredményesebb szabadfogású szakosztálya működött Diósgyőrben. Szabó Lajos és a két Szalontai, Zoltán és Imre, a 80-as évek magyar válogatottjának a gerincét adta. Gyors – és ha kellett, furfangos – észjárású ember volt. Mintaszerűen kommunikált, nem véletlen, hogy egy ideig a Kohászati Művek sajtófőnöke is volt. Gutman József nevéhez fűződik az 1978-ban átadott birkózócsarnok. Természetesen a gyár építtette, saját elhatározásából, de az már Gutman műve volt, hogy az eredetileg birkózó- és kosárlabdacsarnoknak szánt létesítmény végül csak a birkózást szolgálta. Akkor is a sportágát szolgálta, amikor a Diósgyőri VTK elnöke lett. A DVTK egyike volt azoknak a kiemelt egyesületeknek, amelyek 1989-ben létrehozták a Sportegyesületek Országos Szövetségét, és Gutman József tagja lett az új érdekképviseleti civil szervezet első elnökségének is. A DVTK megszűnése után, 1991-ben megalapította a Diósgyőri Birkózó Clubot, amelynek nem a vezetőedzője, hanem az elnöke lett, mert így tudott megélhetést adni az egyik legkedvesebb tanítványának, Szalontai Zoltán vezetőedzőnek.

Sportszerűségből is példamutató volt a Gutman József vezetőedző által irányított szakosztály. 1984-ben a szabadfogás országos bajnokságán az 57 kg döntőjét a diósgyőri Migléczi János vívta. Az ellenfél, a ferencvárosi Nagy Béla – a papírformának megfelelően – nagy pontfölénnyel vezetett, amikor olyan súlyosan megsérült, hogy nem tudta folytatni. A Migléczi, Gutman és az edző, Rusznyák József alkotta trió szemvillanás alatt döntött: Migléczi feladta a mérkőzés, hogy az kapja meg az aranyérmet, aki gyakorlatilag már megnyerte. Nemzetközi Fair Play-díjat kaptak ezért. Életének utolsó másfél évtizedét súlyos méltánytalanság uralta, mert nem ő kapta meg a Repka Attila olimpiai bajnokságáért járó életjáradékot. A Miskolcon töltött versenyzői és edzői tevékenységének negyven éve a diósgyőri birkózás aranykora volt. Edzői sikereit felnőttkorosztályban nyert hatvan egyéni országos bajnoki cím bizonyítja. Munkásságát a Magyar Sportért, Kiváló Munkáért, Miskolc Város Sportjáért, Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója díjak mellett a Magyar Köztársaság Sportérem ezüst fokozata kitüntetéssel ismerték el. A mesteredző nyolcvanadik életéve betöltése után, születésnapi ajándékként, több évtizedes kiváló versenyzői, edzői és sportvezetői pályafutása, egész életműve elismeréseként vehette át a Magyar Sport Napja alkalmából a Bay Béla-díjat a Pesti Vigadóban.