Doncsecz

József

Szentgotthárdon született 1950. január 16-án. 1954-ben került a család Vecsésre. Általános iskoláit Vecsésen, a szakmai tanulmányait Budapesten végezte. A Budapesti Honvéd, majd a Vasas birkózója, kötöttfogású versenyzője volt 48 és 52 kg-os súlycsoportokban. A müncheni olimpián, 1972-ben a 4. helyezést érte el. A szófiai vb-n 1971-ben bronzérmes, Teheránban 1973-ban ötödik lett.

A helsinki Európa-bajnokságon 1973-ban nyolcadik helyezett lett, Madridban 1974-ben negyedik , Bursában 1977-ben ötödik, Oslóban 1978-ban hatodik helyezett volt. Többször vezette a világranglistát, de nagy világversenyeken nem volt szerencséje nyerni. Doncsecz József ugyanúgy 16 magyar bajnoki (8 egyéni és 8 csb-) aranyérmet nyert, mint Kozma István. Miután 1979-ben lemondta a válogatottságot, kicsit keserűen foglalta össze a pályafutását: „Idegileg és fizikailag is rendkívül fáradt voltam. A balszerencsés világversenyek, amelyekre mindig esélyesként érkeztem – és ahol mindig közbejött valami – bizony alaposan megviseltek. Hegedűs Csaba szövetségi kapitány korábban versenyzőtársam volt. A szófiai világbajnokságon, amelyen Csaba világbajnokságot nyert és tuskirályként emlegették, én harmadik lettem. Ez volt életem első vb-je. Együtt emlegettek bennünket az „új hullám” képviselőinek. Voltak olyan évek, amikor minden versenyt megnyertem, kivéve a vb-t, vagy az EB-t. Nyertem Seelenbinderen is és versenyt a tudtam nyerni a Szovjetunióban és Bulgáriában is. Aki ismeri a nemzetközi erőviszonyokat, az tudja, mit jelent ez. Voltak évek, amelyeken vezettem a világranglistát. Csak életem nagy álmát – egy hivatalos világversenyt – nem tudtam nyerni. Hegedűs Csaba roppant munkát követelt a kerettagoktól (az idő, a moszkvai olimpia őt igazolta). Én úgy éreztem, már nem vagyok képes erre. Ezért mondtam le a kerettagságról, s adtam át a helyet a fiatalabbaknak.” Visszavonulása után Monorierdőn, majd a németországi Wormsban élt és edzősködött.