Focitól az atlétikán és kézilabdán keresztül a birkózásig
Ha valamely sportág képviselői alapvetően erős emberek, a birkózók mindenképpen azok. Sok éven keresztül végtelenül kemény edzéseken át jutnak el a komoly megméretésig, a nemzetközi sikerekig. Az erő, a technikai elemek elsajátítása mellett ma már mindinkább szerepet játszik az ész is. Egyre gyorsabban kell reagálni az adódó lehetőségekre az ellenfél támadási kísérleteinek elhárítása érdekében. Annak idején, a hatvanas-hetvenes években talán az erőnek volt a legnagyobb szerepe. Márpedig Csatári József a kivételesen erős sportolók közé tartozott. A maga 100-105 kilós napi testsúlyával például rendszeres edzőpartnere volt a 140 kilós Kozma Istvánnak. Amikor pedig a +100 kilósok súlycsoportjában mérette meg magát (akkoriban még nem volt felső súlyhatár), volt olyan ellenfele, aki 175 kilóval mérlegelt, de ő mégis tudott nyerni ellene.
Az erős emberek legtöbbje alapvetően nyugodt – talán éppen testi erejének tudata miatt? Csatári „Sus” is végtelenül nyugodt volt. Soha nem elégedetlenkedett, mindent úgy fogadott el, ahogy a sorsa alakult. Pedig igazán nem volt könnyű élete – már egészen fiatalon kőkemény fizikai munkát kellett végeznie a vágóhídon. Bár az általa elért sikerekről okkal beszélhetett volna, ám számára sokkal fontosabb témát jelentett a családja, felesége, három lánya és az unokái. Jocha Károly újságíró mondta róla:
Személyesen is megtapasztalhattam: valóban békességben és szeretetben élt családjával. Persze azért a sportpályafutásáról is lehetett vele beszélgetni, de a legjobb kedve akkor volt, amikor a Fény utcai piacon megehette a sajtos lángosát, amit egy-két laza fröccsel leöblíthetett.
„„
Kárpáti Károly szárnyai alatt
Sportágválasztásáról mesélte Jocha Károlynak: „A foci volt a mindenem, s valószínűleg soha nem váltok sportágat, ha nem kényszerülök rá. Ám tizennégy évesen már negyvenhetes volt a lábam, ekkora focicsukát pedig még véletlenül sem lehetett találni a boltokban. Ekkor elkezdtem járni a Ferencváros atlétáinak az edzéseire, de onnan hamar elpártoltam, mivel súlylökő szerettem volna lenni, de még egy hónap múlva is csak állandóan futtattak. Kézilabdás próbálkozásomnak is hamar vége szakadt, mert idő közben már ötvenesre nőtt a lábam, s ekkora cipőt akkoriban csak az NDK-ból lehetett hozatni.” 1963-ban, alig húszévesen már a felnőtt válogatottban is bemutatkozhatott. Az 1952-es olimpia egyik bajnoka, Szilvásy Miklós üzent Mángó Andor edzőn keresztül, hogy a csepeli idénynyitón el kell indulnia 97 kilóban. Miután mindenkit legyőzött, utazhatott Bukarestbe, a Tíz Nemzet Versenyére. Még abban az évben, a svédországi Helsingborgban megrendezett vb-n huszonöt induló között hatodikként zárt. Csalódásként élte meg, hogy az 1964-wa tokiói olimpián Kiss Ferencet indították helyette. Ezért 1965-ben szabadfogásra váltott és a Budapesti Honvédhoz igazoltam. Ott az 1936-os berlini olimpia bajnoka, Kárpáti Károly vette a szárnyai alá. Csatári 1965-től minden évben indult világversenyen, s az első, komoly sikerét Mexikóvárosban érte el, ahol szabadfogásban a 97 kilósok között olimpiai bronzérmes lett. Négy évvel később, Münchenben a 100 kilós kategóriában ismét harmadikként végeztem, s közben bejött két világbajnoki ezüstérem is. A Honvéd birkózójaként tizenkilenc egyéni- és huszonegy csapatbajnoki címet gyűjtött az 1975-ös visszavonulásáig.
Lábkirúgás aztán lábfelszedés
Szabadfogásban elsősorban lábkirúgásokkal operált, kötöttben pedig a levitel, s utána a karfelszedés volt az erőssége. A legnehezebb meccsének az 1970-es, edmontoni világbajnokságon, kötöttfogásban a 175 kilós amerikai Taylor ellenit tartotta. Átvehette a Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem ezüst fokozatát. Az év magyar birkózójának választották 1973-ban.Miután elvégezte a vendéglátóipari technikumot, a visszavonulása után megbíztak a Honvéd margitszigeti klubházának vezetésével. Három év elteltével visszahúzta a szíve a Vágóhídra, s onnan is ment kényszerből fiatalon, 1985-ben rokkantnyugdíjba. 2021-ben elhunyt.
Forrás
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek.
• Rózsaligeti László: Magyar Olimpiai Lexikon 1896-2012. Ötkarikás érmeseink
• Képes Sport, 1973. szeptember 11.
