Bóbis

Gyula

Sportpályafutását a Kecskeméti TE labdarúgójaként kezdte, majd a BVSC birkózója lett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát, és ettől kezdve tizenhat éven keresztül volt jelen a magyar birkózósport élvonalában. Mindkét fogásnemben versenyzett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát. 1936 és 1950 között harmincegyszer volt magyar válogatott. Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián érte el, ahol szabadfogású nehézsúlyban kilenc induló közül ő nyerte el az aranyérmet. A döntőben a nála tizenkét évvel fiatalabb svéd Bertil Antonssont győzte le.

Nevelőedzője Keresztes Lajos volt. Pályafutását a Kecskeméti Testedző Egyesületnél kezdte 1919-ben. Később a a BVSC, a MAC, majd a második világháború vége után újra a BVSC (1948-tól Budapesti Lokomotív) színeiben versenyzett. Mindkét fogásnemben kiemelkedő eredményeket ért el. Első magyar bajnoki címeit 1934-ben szerezte: megnyerte a kötöttfogás félnehézsúlyú bajnokságát, valamint a csapatbajnokságot. 1935 és 1951 között volt tagja a magyar válogatottnak. Részt vett a berlini olimpián, majd előbb szabadfogásban, két évvel később pedig kötöttfogásban Európa-bajnoki harmadik helyezett lett. A háború alatt csaknem 30 kilót fogyott, nem volt könnyű elhitetni vele, hogy még győzelmi esélyei lehetnek Londonban. Hiányzó önbizalmát szorgalommal pótolta. 1946 márciusában kezdődött el a felkészülése a két évvel későbbi olimpiára: kezdésként 98 kilóról felment 106-ra. Egy év múlva magyar bajnok lett kötött- és szabadfogásban is, majd 1948-ban, már az olimpia évében, kötöttfogásban megnyerte a zágrábi Jugoszláv Nagydíjat. Bravúros birkózással megnyerte az olimpiát, a svájci Willy Lardon, az ausztrál Jim Armstrong, a csehszlovák Josef Růžička (csehszlovák) és végül a Bertil Antonsson legyőzésével. Az utolsó volt a legnehezebb mérkőzése. Itthon az építésügyi miniszter, amikor meghallotta, hogy a bajnok az öt gyerekével egy romos rákoshegyi házban lakik, kiutaltatott neki egy Mátray utcai helyreállított lakást. 1950-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett a nehézsúlyúak kötöttfogású versenyében. 1934 és 1950 között huszonhárom egyéni (tizenegy kötöttfogásban, tizenkettő szabadfogásban) és öt (kötöttfogású) csapatbajnoki győzelmet aratott. Kilencszer fordult elő, hogy az adott évben a súlycsoport mindkét fogásnemében győzni tudott.