Bóbis

Gyula

Sportpályafutását a Kecskeméti TE labdarúgójaként kezdte, majd a BVSC birkózója lett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát, és ettől kezdve tizenhat éven keresztül volt jelen a magyar birkózósport élvonalában. Mindkét fogásnemben versenyzett. 1934-ben nyerte első országos bajnokságát. 1936 és 1950 között harmincegyszer volt magyar válogatott. Legnagyobb sikerét az 1948-as londoni olimpián érte el, ahol szabadfogású nehézsúlyban kilenc induló közül ő nyerte el az aranyérmet. A döntőben a nála tizenkét évvel fiatalabb svéd Bertil Antonssont győzte le.

Kötött- és szabad fogásban egyaránt birkózott. Nevelőedzője Keresztes Lajos volt. Pályafutását a Kecskeméti Testedző Egyesületnél kezdte 1919-1934 között. Majd a Budapesti Vasutas Sport Clubnál folytatta (1948-tól Budapesti Lokomotív; 1934-1939, 1945-1951), majd a Magyar Athletikai Clubban versenyzett 1934-1945 között. Olimpiai aranyérmet szerzett, szabadfogásban, 1948-ban. Világbajnoki ezüstérmes lett kötöttfogásban, 1950-ben. Európa-bajnoki bronzérmet szerzett szabadfogásban, 1937-ben, kötöttfogásban, 1939-ben. Kecskeméten először futballozott, atletizált és úszott, majd később – testvére biztatására – birkózni kezdett. Mindkét fogásnemben kiemelkedő eredményeket ért el. Első magyar bajnoki címeit 1934-ben szerezte: megnyerte a kötöttfogás félnehézsúlyú bajnokságát, valamint a csapatbajnokságot. 1935 és 1951 között volt tagja a magyar válogatottnak. Részt vett a berlini olimpián, majd előbb szabadfogásban, két évvel később pedig kötöttfogásban Európa-bajnoki harmadik helyezett lett. Legnagyobb sikerét 1948-ban Londonban érte el: olimpia bajnok lett a szabadfogás nehézsúlyú kategóriájában. A döntőben a nála 12 évvel fiatalabb svéd vetélytársa felett győzedelmeskedett. 1950-ben világbajnoki ezüstérmet szerzett a nehézsúlyúak kötöttfogású versenyében. 1934 és 1950 között huszonhárom egyéni (tizenegy kötöttfogásban, tizenkettő szabadfogásban) és öt (kötöttfogású) csapatbajnoki győzelmet aratott. Kilencszer fordult elő, hogy az adott évben a súlycsoport mindkét fogásnemében győzni tudott.

1951-ben egy edzésen szemsérülést szenvedett, be kellett fejeznie versenyzői pályafutását. Ezután a MÁV alkalmazottjaként, a ferencvárosi szertár munkatársaként, vasutas felügyelőként, tisztviselőként dolgozott. 1971-ben megkapta a Nemzetközi Birkózó Szövetség (FILA) érdemrendjét. Bóbis Ildikó, háromszoros olimpiai ezüstérmes tőrvívó apja. Emlékére Kecskeméten teret és edzőcsarnokot, valamint a budapesti Csanádi Árpád Sportiskolában termet neveztek el róla.