Sportpályafutása
Badovecz Rajmund gimnazista korában elsősorban atletizált, annak idején az FTC-ben kitűnő súlylökőnek indult bár közben néha birkózott is. 1921-ben, miután leérettségizett véglegesen a birkózáshoz pártolt át. A következő évben már ifjúsági bajnokságot nyert, 1923-ban Budapest bajnoka, 1924-ben Varga Béla mögött a nehézsúlyban felnőtt bajnoki második helyezést ért el.
1924-ben, immár Badó néven részt vett a párizsi olimpián, ahol szerencsés sorsolásának is köszönhetően (két alkalommal is erőnyerő volt) két győzelemmel és egy vereséggel, kötöttfogásban a nehézsúlyban a harmadik helyen végzett.
1926 és 1931 között a magyar bajnokságokon öt alkalommal állt a dobogó legmagasabb fokán. Valamennyi bajnoki címet nehézsúlyban szerezte.
Az 1925-ös milánói Európa-bajnokságon ezüst-, 1927-ben Budapesten pedig aranyérmet szerzett, ezzel minden sportágat tekintve Badovecz volt az FTC első Európa-bajnoka! 1928-ban újra indult az olimpián és ezúttal a hatodik helyen végzett. Az 1934-es római Európa-bajnokságon még szerzett egy ezüstérmet, majd még ugyanebben az évben visszavonult az aktív sportolástól és külföldre távozott.
Az 1930-as években sportpályafutása mellett műszaki tisztviselőként egy autóalkatrész üzletben dolgozott és mint a technikai sportok értője rendszeresen indult motorversenyeken is. 1929-ben egy alkalommal még a Pannónia Evezősklub nyolcasában is helyet kapott.
Visszavonulása után
1935-ben Egyiptomba szerződött edzőnek, ő irányította az észak-afrikaiakat a berlini olimpián. Kínában az egyetemek és a hadsereg birkózóival foglalkozott, majd 1937-től kezdve a japán olimpiai csapatot készítette fel a tervezett tokiói olimpiára. Miután ez meghiúsult, visszatért Magyarországra. Az ötvenes években az Egyesült Államokba távozott és New Yorkban telepedett le.