Sportpályafutása
1991-ben a BKV Előrében kezdett el sífutni, majd 1995-ben felvette a fegyvert a futáshoz. Eredményei felhívták a figyelmet a fiatal versenyzőre. Az olimpiai reménységek viadala után a lengyelek és a csehek is szemet vetettek rá, és meghívták, készüljön náluk. Bernadett úgy döntött, az iskola (II. Rákóczi Ferenc Gimnázium) miatt itthon marad. A korosztályos versenyeken bizonyította a tehetségét. Az ifjúságiak egyik legfontosabb seregszemléjén, az Olimpiai Reménységek Versenyén 1996-ban két aranyérmet is begyűjtött. Egy lépcsővel feljebb, a junior világbajnokságon ,,ifistaként” harmincötödik lett. 1996-ban Ruhpoldingban, élete első felnőtt világbajnokságán Bekecs Zsuzsa társaságában egyik húzóembere volt a magyar válogatottnak. 1996 után pedig folyamatos résztvevője volt a felnőtt Világkupa-futamoknak. 1996-ban háromhetes edzőtáborozásra Svédországba utazott a felnőtt válogatott kerettel, mely után szinte minden Világkupa-futamon rajthoz állt - több-kevesebb sikerrel.
Az olimpián
1998-ban, Naganoban (Japán), a gyöngyösi Honvéd Zalka SE versenyzőjeként indult a nők 7,5 kilométeres versenyszámában, ahol 28:48,9 perces idővel (5 lövőhiba) a 63. helyen végzett. Ő volt ennek az olimpiának a legfiatalabb biatlon versenyzője. Később a Vasasban versenyzett. Zsámbékon él párjával, az ugyancsak biatlon olimpikon Panyik Jánossal. Kétszeres magyar bajnok.
Felhasznált irodalom
• Nemzeti Sport, 1997. január (8. évfolyam, 1-30. szám)1997-01-16 / 15. szám
• Győr Béla: Magyar biatlon versenyzők az olimpiai játékokon
• http://www.olympedia.org/
• Arcanum