A munkásmozgalomból a motorsportba
Matykó Vilmos 1916-ban született. Némi túlzással egész életét a munkásmozgalomnak, illetve sport iránti szerelmének szentelte. Tizennégy évesen csatlakozott túrázóként az MTE-hez, a Munkás Testedző Egylethez, mint cinkografus inas. Részt vett a nagyszénási turistaház építésében, kijárt Gödre a szervezett munkások közé. Később rákapott a tornára, 1931-ben tagja lett az MTE tornaszakosztályának, 1933-ban pedig a kézilabdacsapatnak, utóbbiból 1935-tői kezdve szinte sem hiányzott. Miután inasévei után felszabadult, még aktívabbá vált a munkásmozgalomban, de közben szorgalmasan látogatta az edzéseket és a Peterdi utcai tornaterem vezetését is ellátta. A háború alatt szervezkedett, 1945 elején a nyilas Nemzeti Számonkérőszék elől a szovjet katonák mentették meg, s ezt aztán soha nem felejtette el. A II. világháború vége után újra aktívan sportolt, majd 33 évesen megbízást kapott az MTE motoros-szakosztályának megalakítására, majd vezetésére. Két versenyzővel kezdett, de hamarosan mindenki láthatta, hogy sokkal többre képes. Motoralkatrészeket és üzemanyagot szerzett be, közös műhelyt állított fel a Vasas sportegyesülettel, edzette a versenyzőket. Az MTE-ből aztán Vörös Meteor lett, egyre terebélyesedett a szakosztály. Matykó Vilmos pedig közben új felkérést kapott: 1949-ben az Autómobil Klub, a későbbi Autóklubb főtitkára lett. Ezt a tisztséget 1979-ig, nyugdíjazásáig betöltötte. Tagja lett a Vörös Meteor és amotorsport-szövetség elnökségének is. 1961-ben megkapta a mesteredzői címet, a motorversenyzők neveléséért.
Harminc éven át volt az Autóklub főtitkára
1980-ban így búcsúzott tőle az Autó-Motor: „Nagy részvét m ellett tem ették el a Farkasréti temetőben az alig egy évvel ezelőtt nyugdíjba vonult, súlyos betegség következtében elhunyt Matykó Vilmost, aki a közbizalom alapján harminc éven át töltötte be a Magyar Autóklub főtitkári tisztségét. A ravatalnál az MSZMP II. kerületi bizottsága és a Magyar Autóklub elnöksége nevében Nedelka András, az Autóklub ügyvezető-elnökségének tagja búcsúztatta az elhunytat. Méltatta a régi harcostárs politikai pályafutását, megemlítve azokat a magas párt- és kormánykitüntetésekkel is elismert, fáradhatatlan munkásságot, amely a felszabadulás utáni Autóklub felvirágoztatásáért Matykó Vilmos főtitkári tevékenységét mindenkor jellemezte. A sírnál M észáros Ferenc, az Autóklub pártszervezetének titkára, a klub hétszáz dolgozója nevében vett búcsút az elhunyttól. Közúti közlekedésünk irányító szervei, intézményei, vállalatok, klubszervezetek, barátai és tisztelői búcsúvirágai mellett Európa számos autóklubjának koszorúi is borították a sírhalmot.”