Kökényesi

György

Kökényesi György 1943. január 20-án születetett, Újpesten. A súlyemelő ifjúsági, majd utánpótlás tagja volt, de egy másik sportág még jobban tetszett neki: felnézett a motorversenyzőkre. Miután 1963-ban katona lett, kétszer is érmes lett a néphadsereg súlyemelő-bajnokságán. De azt követően, hogy a leszerelése után a Láng-gyárban, mint turbinaszerelő, megkapta a segédlevelet, 1966-ban, az első fizetéséből vásárolt egy kosárnyi Danuviát. Szépen összerakta és a Körvasútsoron széthajtotta azt. Szombatonként, vasárnaponként ott hajszolta Danuviáját a dombon, fel és le. Oda jártak crossozni a Dózsások, és azokat utánozta, de csak a maga gyönyörűségére. Amikor 1966-ban a Zalkások felvételt hirdettek a krosszozók közé, ő is jelentkezett, úgy gondolta, nincsen veszteni valója. Voltak ott vagy 150-en. Aztán maga is meglepődött, amikor megtudta, hogy az ő ideje volt a legjobb. És mert ez ősszel volt, a motorozás helyett tornateremi edzésekre járt – így kezdődött a motoros karrierje. A következő tavasszal megkapta a híres Szabó László-féle Danuviát, amivel júniusra bajnok lett. Így kezdődött…„

„Síel, lovagol, motorozik - mikor melyiknek van szezonja. Valamikor focizott, kosarazott, tíz éven át emelgette a súlyokat Aztán 1966-ban egy tehetségkutatón rájött, hogy van számára izgalmasabb sport is: a motorozás. Már az első évben juniorbajnok lett egy 125 cm5-es Danuviával. Aztán jöttek nehezebb, eredménytelenebb évek is - Czetkájával csak az első három közé tudta magát beküzdeni, ez pedig kevés annak, aki bajnok akar lenni. Azért ez is sikerült: 1977-78-ban az 500 köbcentis kategóriában. 1978-ban - egy kivétellel - mindent megnyert, ahol elindult. Amint versenyzői pályafutását befejezte, edzőként azonnal a krosszosok mellé szegődött. Idővel egyre több teendőt magára vállalva, töretlenül kitart mellettük. Nem is akárhogyan, ha a mesteredzői címet kiérdemelte” – írta róla a cím átvétele után az Autó-Motor című szaklap. Egy megállapítás szerint „elmozdította a sportágat a hetvenes évek stagnálásából; hogy kialakította az egységes válogatott keretet, amely aztán szép sikerekkel szerepelt Európában. 1979-től – amióta ő a csapatkapitány – Gyurászik László és Németh Kornél egyéni BBK-t nyert és kétszer lett a magyaroké a csapatgyőzelem. Azt is méltányolták, hogy ő dolgozta ki a motorosedző-képzés gyakorlati módszereit”. Kökényesi György ehhez hozzátette: „Ahogy elkezdtem, a válogatottal dolgozni rájöttem, sürgősen be kell indítani az edzőképzést a TF-en, hogy egységes szemlélet alapján foglalkozhassanak a klubokban a versenyzőkkel. Az emberrel és a körülményeivel egyaránt törődni kell. Sokoldalú sportembereket neveljünk, ne csak motorversenyzőket.”

Nekrológjából kiolvashatóan elsősorban a terepmotorozásban, a motokrosszban, a szupermotóban és a quadban alkotott maradandót, s ugyanezt tette televíziós szakkommentátorként is. Motokroszszosként a 60-as, 70-es években három bajnoki címet szerzett, majd szakvezetőként még nagyobb sikereket ért el. Ugyancsak az Autó-Motorban megjelent nekrológja tért ki arra, hogy Kökényesi az elmúlt négy évtizedben emblematikus tagja volt a Magyar Motorsport Szövetségnek (MAMS), a Nemzetközi Motorkerékpáros Szövetségnek (FIM), valamint a FIM európai szövetségének, a FIM Europe-nak.” Motokrossz- és szupermoto-szakágvezető volt, haláláig irányította a quad szakágat, vezette az OKJ-s edzőképzés sportszakmai részét. A Nemzetközi Motor Szövetségnél versenyigazgatói és felügyelői licenccel rendelkezett. Fontos kiemelni szakírói munkásságát, Porban az igazság című könyvét a sportág Bibliájának, a hazai krosszélet alapművének nevezték. Fia és egyben tanítványa, ifjabb Kökényesi György több ízben motokrossz- és szupermoto bajnok lett, szupermotóban Európa-bajnoki címet is szerzett. Idősebb Kökényesi György, a motorosszövetség alapító tagja, mesteredző, többszörös motokrosszbajnok, szakkommentátor, 2014. augusztus 1-én hunyt el, Budapesten.