Gyermekkora
"Meg fogok erősödni, és én is jó tornász leszek"
1910. július 9-én született a Krassó-Szörény vármegyei Újmoldvában. Édesapja, Zsuffka Viktor, a Kultuszminisztériumba beosztott igazgató, édesanyja Pornói Franciska, tanítónő volt. Hatéves korában beírattak az I. elemibe, majd 1920-ban a Könyves Kálmán gimnázium, 1924 őszén pedig a rákospalotai Wagner Manó gimnázium tanulója lett. "Rosszul táplált, háborús gyerek volt negyedikes korában elkapta a verhenyt, amely miatt hat hétig feküdt az Újpesti Gyermekkórházban. Életének mérföldköve volt, amikor a betegségtől legyengült Zsuffkát nem válogatták be a tavasszal megrendezendő torna-ünnepségre, ami annyira bántotta önérzetét, hogy az iskola szüneteiben elkezdte erősíteni magát és gyakorolni a magas- és távolugrást és a helybőlugrásokat is. "Nos, én ekkor megfogadtam, hogy én is meg fogok erősödni, és én is jó tornász leszek, mint a többiek. Ettől kezdve az órák szünetében az iskola udvarán egy barackfa ágán gyakoroltam a felhúzódást". 17 éves korától kezdve, mint KISOSZ-ista (középiskolás atléta) ki-kijárogatott a MAC-pályára. Bozsik István kezdett foglalkozni vele, később Farkas Mátyás, majd Bob Simpson lett az edzője. A tornától megerősödött felsőtesttel és hosszú, ruganyos lábaival a rúdugrás játszi könnyedséggel ment neki, 1927 őszén a BBTE pályán átugrotta a 315-öt, és második lett. Érettségi után Ajtai István a MAC-ból megkereste, hogy induljon az országos ifjúsági bajnokságon. Minden magasságot elsőre átugrott, és 320-nál azt mondták: „Zsuffka a bajnok“.
Sportpályafutása
Legértékesebb eredményének a genovai olasz-magyar válogatott találkozón elért győzelmemet tekinti. 19 évesen, ifjúsági korában került a felnőtt válogatottba, és ott aranyjelvényes eredménnyel (380) nemcsak az olaszokat, de Karlovits Jánost is megverve egyszerre európai színvonalra emelkedett. 1927 és 1945 között Zsuffka Viktor a Magyar Atlétikai Club tagja volt. 1931-ben az országos bajnokságon a második helyen végzett tízpróbában és rúdugrásban. Később elsősorban a rúdugrásra koncentrált, az 1934-es Európa-bajnokságon negyedik, az 1936-os berlini olimpián pedig holtversenyben a hatodik helyen végzett. Tízszer volt országos bajnok, ötször javított országos csúcsot, 410-es eredményét csak hét év után javították meg.
Amerikai stílus tanítása
Jogot végezett. 26 éves koráig a sportból élt. Napi négy órát dolgozott a Vangel Irodában, emellett sportösztöndíjat kapott, és levente-oktatással (katonai előképzés és nemzeti szellemű nevelés) is keresett. 1936-ban a Községi Takarékpénztár tisztviselője lett. Kevés ideig volt katona, végül Hátszeghy József vívóbajnok vette magához segédtisztnek. A Honvédelmi Minisztérium kötelékéből kilépve a Törley Pezsgőgyár kinevezett új vállalatvezetője lett, azonban betegség miatt kénytelen volt lemondani tisztségéről. Közben elvégezte a segédoktatói tanfolyamot a Testnevelési Főiskolán, Homonnay Tamást az amerikaiaktól eltanult speciális rúdugró szertornával készített fel. Ennek eredménye az lett, hogy az első tavaszi versenyen egyedülálló teljesítményt nyújtott, ugyanis egyetlen versenyen négyszer javította meg a magyar rekordot (411-ről 412 - 416 - 420 - 425). Ezután az eredmény után meghívták edzőnek a Bástyába, ahol egyetlen szezon alatt minden rúdugró átlagban 40 centit fejlődött. A korabeli politikai helyzet miatt mind edzői, mind Nemzeti Bankban végzett munkájából elbocsátották, így kazánfűtő lett az újpesti Chinoin gyárban, ahol egy centrifugagép darabokra törte a jobb karját. Ezután a Kőbányai pályaudvaron mészlapátoló lett, majd a BELSPED-hez felvették nehéz fizikai munkásnak.
Mindig szerettem a sportot, de csak az amatőr, tiszta sportot, amely politika-, gyűlölet- és háborúmentes. Olyan sportot, amilyent a régi görögök űztek, akik lerakták ilyenkor a fegyvereket.
“„
Távozás Magyarországról
1949-ben megnősült, 1954-ben megszületett kisfia. A második világháború után a Magyar Nemzeti Bank egykori főosztályvezetőjeként rendszerellenes minősítést kapott, és évekig kellett kékgalléros munkakörökben dolgoznia. Az 1956-os forradalom bukása után kétéves kisfiával és feleségével elhagyta Magyarországot, Amerikába távozott, és először egy floridai papírgyárban, majd a San Francisco-i Pan Amnál ügyvédként, emellett zongoratanárként és templomi orgonistaként is dolgozott. Egyik kezdeményezője volt a Magyar Atlétikai Club összejöveteleinek, amikor az egykori tagok először külföldön, később pedig Magyarországon találkoztak minden évben.
Felhasznált irodalom
http://www.olympedia.org/athletes/71339
http://archiv.olimpia.hu/champdata/details/id/26861/
Arcanum
Hencsei Pál: Címeres mezben (Budapest, 2002)Sportolók a könyvesből