Edzeni nem szeretett, de sorra nyerte a versenyeket
Wardener Iván Erdélyben született 1889 decemberében elszegényedett arisztokrata családban, általános iskolába Eperjesen járt, ahol kedvet kapott a magasugráshoz. Később katolikus iskolában folytatta a tanulmányait, amikor egy ifjúsági versenyen felfigyelt rá Hertzka Rezső, az MTK atlétáinak vezetője, és elcsábította a fővárosi klubba. Még csak 18 éves volt, amikor 1908-ban már átvitte a 185 centit magasugrásban, amire akkor sokan felkapták a fejüket. A magas, vékony fiú sorra nyerte a versenyeket, de ezzel párhuzamosan rendszeresen hiányzott az edzésekről. Megtehette, mert 1911-ben már 190 centi volt az egyéni csúcsa, amely egyben magyar rekord is volt, és ami neki is népszerűséget hozott Budapesten. Igazi sztár volt, aki szeretett vadászni, mulatni, jófajta borokat inni, a közönség azonban hiába tudta róla mindenzt, rajongott érte, mert vicces és kedves ember volt. Ha egy versenyen gyengélkedett, a közönség soraiban máris összesúgtak az emberek:
A múlt héten vígan élt a báró!
“„
Anyit ugrott zakóban, mint később a versenyen
Itthon már az 1912-es stockholmi olimpiai aranyérem fő városának tekintették, ehhez képest a nyári játékok előtt még az is felvetődött, hogy ki sem utazik, annyira visszaesett a formája. Mikor mégis kiutazott, külön embert állítottak rá, hogy ne hagyja esténként szórakozni. Mikor megérkeztek Stockholma, kimentek az atlétikai pályára, ahol az amerikai magasugrók edzettek, ő pedig zakóban, mellényben és félcipőben 180 centit ugrott, mire az amerikai riporterek is elkönyvelték az aranyérem fő várományosának. De nem bírt magval, és a viadal előtt mulatott egyet, így a döntőben 180 ventis eredménnyel kilencedik heyen zárt. Ösztönös tehetség volt, aki nem sokat adott a technikára, az 1913-as magyar bajnokságon például a 1965 centis sikeres kísérete után mosolyogva odaszólt a többieknek: „Na most rájöttem, hogy honnan kell elugranom.”
Szilveszterkor fogadásból ugrott és nyert
1913 szilveszter éjszakáján a New York kávéházban ünnepelt, és fogadásból, tíz üveg pezsgőért cserébe úgy, ahogy volt, ünneplő ruhában, hóban, a petróleum-lámpa fényénél átugrotta a 170 centit a Hungária körúton felállított magasugró állványon. A következő évben kitört az első világháború, Wardener Ivánt is besorozták, évekig a fronton harcolt. A trianoni szerződés után otthonát, Tótsóvárt Csehszlovákiához csatolták, így a családjával, édesanyjával, Dessewffy Ilonával és négy testvérével Miskolcra költözött, ahol sosem érezte jól magát, nem találta a helyét. A szervezetét gyógyíthatatlan betegség támadta meg, a miskolci Erzsébet kórházban ápolták, de 1930 júliusában, mindössze negyven évesen elhunyt. A sírján az MTK koszorúján ez állt: „Nagy nevű bajnokának és rekorderének a Magyar Testgyakorlók Köre”.