Tihanyi

József

Tihanyi József és Krasznai Stefánia gyermeke sikeres magasugró volt. Az elemit a Bátaszéki Általános Iskolában végezte, sportolói pályafutását 1962-ben kezdte, két év múlva a soproni Széchenyi István Gimnázium tanulójaként középiskolás csúcsot állított fel 193 centivel, és kétszer nyerte meg a középiskolás magyar bajnoki címet. A felnőttmezőnybe lépve is sikeres maradt, 1969-ben 212 centis magyar csúccsal nyerte meg a fedett pályás országos bajnokságot, de ebben az évben szabadtéren is megszerezte a magyar bajnoki címet, valamint hetedik lett az athéni Európa-bajnokságon és a belgrádi fedett pályás Európai Játékokon is. A hetvenes években tovább javított az eredményein, 1970-ben hetedik helyen végzett a torinói Unversiadén, majd egy év múlva 9. lett a helsinki Eb-n. Legsikeresebb éve 1972 volt, amikor újra megnyerte a fedett pályás magyar bajnokságot, és 221 centis egyéni csúcsával a 8. helyen állt a világranglistán. Hetedik lett a grenoble-i fedett Eb-n, majd kijutott a müncheni olimpiára, ahol azonban a selejtezőben kiesett. 1974-ben vonult vissza, pályafutása során végig a TFSE atlétájaként versenyzett.

Edzőként is sikeresen dolgozott, 1970-ben a Testnevelési Főiskolán szerzett testnevelő tanári, majd 1973-ban edzői oklevelet, ezzel atlétaszakedző lett. Az általa felkészített magasugrók összesen tíz magyar bajnoki címet szereztek és nyolc országos csúcsot állítottak fel, Sterk Katalin pedig 1982-ben, Milánóban beállította a 199 centis fedett pályás Európa-csúcsot. Kiemelkedő tanítványi közé tartozott még Juha Olga, Sámuel Edit, Jámbor József, Gibicsár István, Társi Zoltán, Széles István és Kovács Gyula. Tihanyi József 1985-ben megkapta a mesteredzői címet, de nemcsak a gyakorlati, hanem az elméleti, tudományos munkássága is kiemelkedő volt, előbb tanársegéd, majd adjunktus, tudományos főmunkatárs és 1993-ban egyetemi tanár lett, valamint 1994 és 2000 között rektorként is vezethette a Magyar Testnevelési Egyetemet. 1992 és 1994 között tagja volt az Országos Doktori Tanácsnak.

Publikációinak köszönhetően számos meghívást kapott külföldről, vendégprofesszorként tartott előadásokat Rómától Párizsig, Ausztráliától Finnországig, de meghívták Chilébe, Tajvanra, Lengyelországba és Horvátországba is. Fő kutatási területe a mozgatórendszer biomechanikai viselkedése, az erőfejlesztés élettana és biomechanikája, az erőkifejtés központi idegrendszeri szabályozása volt. 1993 és 2003 között elsőként töltötte be a Magyar Edzők Társaságának elnöki posztját, 1994-től 2001-ig tagja volt a Magyar Olimpiai Bizottságnak. 2002-ben lett a Magyar Tudományos Akadémia doktora, 2000-től 2001-ig, majd 2007-től 2011-ig a Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánja, 2011-től 2014-ig a Doktori Iskola vezetője volt, majd a Testnevelési Egyetem Doktori Tanácsának elnöke lett. Az atlétikától ugyan hosszú időre eltávolodott, de 2021 év végétől a Magyar Atlétikai Szövetség Módszertani Központjának szakmai vezetőjeként segítette a 2023-as budapesti atlétikai világbajnokságra készülő versenyzők és edzők munkáját.

• magyar bajnok szabadtéren, magasugrásban (1969) • 2× magyar bajnok fedett pályán, magasugrásban (1969, 1972) • Európa-bajnoki 7. (1969) • olimpikon (1972) • a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1970) • a Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója (1977) • mesteredző (1985) • Hepp Ferenc-díj (1996) • Kemény Ferenc-díj (1999) • a Semmelweis Egyetem kiváló PhD oktatója (2008) • Mestertanár Aranyérem, Országos Tudományos Diákköri Tanács (2009) • Eötvös József-díj (2011) • Magyar Egyetemi és Sportszövetség életműdíja (2014)