Tábori

László

Talabircsuk László élete már korán összekapcsolódott a futással, ugyanis édesapja vasutasként dolgozott, és a munkája miatt a család előbb Kassáról Martfűre, majd Abaújszántóra költözött. A kisfiú a második világháború alatt, némi zsebpénzért cserébe mezítláb futva vitte apja üzeneteit és csomagokat a több kilométer távolságra lévő bakterházakba, állomásokra, gyakran a mozdonyokkal is versenyt futott. 1947-ben a martfűi cipőipari technikumban folytatta a tanulmányait, és miután nagy fölénnyel megnyert egy háromezer méteres iskolai versenyt, elkezdett komolyabban is foglalkozni a futással, testnevelőtanára edzésterveket írt neki. Az 1948-as londoni olimpiát rádión hallgatta, akkor tudta meg, ki is az az Emil Zátopek. 1953-ban bevonult katonának, a sportszázadba kerülve a Budapest Honvéd atlétája lett, ahol a híres edző, Iglói Mihály kezei alá került. Nevét ezután változtatta Táborira, mert válogatottként magyarosabban hangzó nevet kellett választania.

Iglói az intervallumos edzésmódszerével éppen megújította a közép- és hosszútávfutást, Iharos Sándor és Rózsavölgyi István mellett Tábori is az egyik legjobb tanítványa lett, és remek csapatot faragott belőlük. 1954. július 14-én 15:21.2-es új világcsúcsot állítottak fel a 4x1500 méteres váltóval, és innentől kezdve szinte elvárás lett velük szemben az újabb és újabb rekord. Tábori László pályafutása során három világcsúcsban volt közvetlenül érintett, de ennél jóval többször vállalt fontos szerepet, mert ha kellett, csapattársait segítette felvezető emberként. Egyetlen egyéni világcsúcsát 1955. szeptember 6-án futotta Oslóban, 1500 méteren, a 4×1500 méteres váltó tagjaként pedig két világcsúcsot állított fel egy csapatban Iharossal, Rózsavölgyivel és Mikes Ferenccel. Az egyik legnagyobb visszhangot kiváltó sikerét ez év május 28-án érte el, mikor Roger Bannister és John Landy után ő lett a harmadik ember a világon, aki áttörte a négyperces álomhatárt egy mérföldön, 3:59.0-s idővel ért célba.

A magyar forradalom árnyékában megrendezett 1956-as olimpián nem teljesített a tudása alatt, mint csapattársai, negyedik lett 1500-ön, hatodik 5000-en, de ami meghatározta a jövőjét, hogy nem tért haza a Melbourne-i nyári játékokról, edzőjével, Iglói Mihállyal az Egyesült Államokba disszidált. A versenyzést 1962-ig nem hagyta abba, volt olyan év, hogy 13 versenyéből 11-et megnyert, de az akkori honosítási szabályok miatt az 1960-as római olimpián nem indulhatott. Visszavonulása után mérnök lett, majd 1967-től edzőnek állt a Los Angeles Track Clubnál, 1973-ban pedig megalapította a San Fernando Valley Track Clubot. Mestere intervallumos módszereit alkalmazta, de nem csak a profi közegben, hanem rengeteget tette a tömegsportért is. Tanítványai közül Jacqueline Hansen kétszeres világcsúcstartó maratonon, Miki Gorman pedig New York-ban és Bostonban is nyerni tudott a híres maratoni versenyen. A Runner’s World nevű szaklap 1979-ben az év edzőjének választotta. Tábori László később többször is hazalátogatott Magyarországra, 86 évesen, Los Angelesben hunyt el.