Szokolyi

Alajos

Szokolyi (eredetileg Szokoly) Alajos a ma Szlovákia területén található, Zólyom megyei Róniczon (később Kisgaram) született Szokoly József zólyombrezói főmérnök és Holub Emília első gyermekeként, de már három évesen a keresztszülei fogadták örökbe. Elemi iskoláit az ipolysági Római Katolikus Népi Alapiskolában végezte, majd a selmecbányai és lévai gimnáziumokban tanult tovább, mígnem 1887-ben a család bernecei kastélyába költözött. Középiskolában már a legügyesebb tornásznak bizonyult, amiért díjat is kapott, majd 1889-es érettségije után a fővárosban került, miután felvették a budapesti egyetem orvosi karára, ezzel párhuzamosan beiratkozott az egyik legpatinásabb hazai sportklubba, a Magyar Athletikai Clubba (MAC), ahol nagy tehetségnek tartották, és így is kezelték. Első győzelmét 1890 őszén szerezte száz méteres síkfutásban, egy juniorversenyen, de a felnőttek között, száz yardon is harmadik lett. Sikerei folytatódtak az atlétikapályán, aminek hatására később abbahagyta orvosi tanulmányait is, de bármennyire is vette komolyan a sportpályafutását, 1892-ben önkéntesnek állt a tiroli hármas császárvadászokhoz, így csaknem két éve edzés és versenyzés nélkül telt, ami törést okozott a karrierjében. Csak 1893 októberében állt ismét rajthoz, de eredményein meglátszott a hosszú kihagyás.

Klubja, hogy újra csúcsformába hozza, 1894 májusában felvette edzőnek az angol John Casht, akivel 1896-ra, az első újkori olimpia évére ért be a közös munkájuk, miután megnyerte a fő számának számító száztíz méteres gátfutás próbaversenyét. Ennek az eredménynek köszönhetően nemcsak bekerült a hattagú olimpiai csapatba, de a Magyar Olimpiai Bizottság hat versenyszámban, száz méteres síkfutásban, 110 méteres gátfutásban, valamint magas-, távol-, rúd- és hármasugrásban is nevezte. Mielőtt azonban a küldöttség elindult volna Athénba, Szokolyi felhasította a talpát, és bár sérülten utazott ki, végig megőrizte a jókedvét, ami átragadt másokra is. Többek között sportolóink Athénban az ő javaslatára hordtak a kalapjaikon kék-fehér szalagot, a görögök színeit, így a vendéglátók rögtön megkedvelték őket. Szokolyi sérülése ellenére jól szerepelt az első olimpián, száz méteren az előfutamában második, a döntőben pedig harmadik lett, igaz, akkor még nem osztottak medált a harmadik helyezetteknek. Hármasugrásban negyedik lett, ami után mindenki gátfutásban várta tőle a nagy eredményt. Az előfutamában azonban vezető helyzetben bukott, és bár így is beért másodikként, amerikai és brit nyomásra végül nem engedték indulni a fináléban.

Az olimpiáról hazatérve Szokolyi elkezdte megalapozni sportvezetői pályafutását is, az Országos Torna és Sportbizottság a millenniumi évben megbízta a szervezet titkári teendőivel, ami ugyan a sportolást háttérbe szorította, de Szokolyi azért a prágai Athletic Club Sparta versenyén megnyerte a száz yardos síkfutást és a hármasugrást is, ami itthon csak növelte a népszerűségét, mint a kor egyik legjobb atlétájáét. Ősszel először írták ki a magyar bajnokságot, amelyen Szokolyi első lett száz yardos síkfutásban, százhúsz yardos gátfutásban, hármasugrásban és stafétában, így hazánk első atlétikai bajnokának tekinthető. Ezután Bernecére vonult az orvosi szigorlataira tanulni, miközben sportvezetőként is egyre határozottabban fejtette ki a véleményét, 1897-ben például az ő javaslatára alapították a Magyar Athlétikai Szövetséget, amiért konfliktusokat is vállalt. Sportolóként azonban az elkövetkező években egyre ritkábban állt rajthoz, és 1900 nyarán, tizenhárom országos rekorddal a háta mögött úgy döntött, végleg befejezi versenyzői pályafutását. Közben az is megváltoztatta az életét, hogy feleségül vette gróf Berchtold Charlotte-ot, az Osztrák-Magyar Monarchia egyik legismertebb családjának a lányát, házasságukból öt gyermek született, miközben sportvezetőként és levéltárosként is dolgozott tovább, majd az első világháború alatt a megyei hadikórház főorvosi teendőit is ellátta.

Visszavonulása után társadalmilag nagyon aktív életet élt, ő kezdeményezte a Magyar Olympiai Társaság és a Magyar Sportmúzeum megalapítását, igazgatta a Hont vármegyei Sport Egyesületet, védnökölte a Losonci Athletikai Clubot, ezek mellett betöltötte a Magyar Athletikai Szövetség társelnöki posztját, volt az Ipolysági Football Club és a bernecei Polgári Lövész Egylet díszelnöke, a Honti Múzeum őre, az Ipolysági Állatvédő Egyesület és a Vöröskereszt Hont megyei fiókjának elnöke. Szokolyi 1918 végén, Ipolyság cseh megszállása után bernecei birtokára vonult vissza, ahol orvosi tevékenysége mellett gazdálkodásba fogott, híres kertészetet, méhészetet és gyümölcsöst hozott létre, 1922-ben pedig nyugdíjba vonult. Mindig is fontosnak tartotta az olimpiai eszme ápolását, óriási sporttörténeti gyűjteménye volt, tevékenységét Mező Ferenc sporttörténész egy művében úgy ismerte el, hogy „a magyar sport Kazinczyjának” nevezte. A már említett a Magyar Olympiai Társaság 1932. április 27-én alakult meg, elnökévé gróf Klebelsberg Kunó egykori kultuszminisztert, ügyvezetőjévé Hajós Alfrédet, első olimpiai bajnokunkat választották, Szokolyi Alajos, Dáni Nándor, Hajós Alfréd és Kellner Gyula pedig a választmány örökös tiszteletbeli tagjai lettek. Az ötletgazda, a már nagybeteg Szokolyi fél évvel élte túl álma megvalósulását, 1932. szeptember 9-én hunyt el.

• magyar bajnok 100 yardos síkfutásban (1896) • cseh bajnok 100 yardos síkfutásban (1896)