Szepes

Béla

Szepes Béla 1903. szeptember 5-én született Strauch Béla néven a Szepes megyei Iglón, felvidéki evangélikus családban, édesanyja a kassai születésű Schmidt Izabella, édesapja, Strauch Gyula az állami tanítóképző tanáraként dolgozott, aki, miután 1909-ben Budapestre helyezték, a családjával együtt a fővárosba költözött. Középiskolába a Toldi Reálgimnáziumba járt, 1918-ban diákként ismerkedett meg a síeléssel a budai hegyekben, és azonnal csatlakozott a Magyar Turista Egylethez, egy év múlva pedig elkezdett mellette atletizálni is a Magyar Atlétikai Club pályáján. 1921-ben leérettségizett, felvették az Iparművészeti Iskola grafikai szakára, és 1924-ben már elkezdte rajzolni híres sportkarikatúráit, 1926-ban pedig Berlinbe költözött, ahonnan 1933-ig rendszeresen tudósított a Nemzeti Sportnak. Közben sportpályafutása is felfelé ívelt, gerelyhajításban 1925 és 1931 között senki sem tudta legyőzni a magyar bajnokságban, sőt, nemcsak itthon volt verhetetlen, három éven át Angliában sem akadt jobb nála. Ezalatt ötször javította meg az országos rekordot, pedig saját bevallása szerint nem is volt ideális alkata a versenyszámhoz, túl vékonynak tartotta magát hozzá, sokoldalúsága ellenére mégis ezt szerette leginkább.

Legeredményesebb évének 1928 bizonyult, amikor az amszterdami olimpián képviselte hazánkat, de a hazai sajtó nem kezelte favoritként. Szepes a játékok előtt valóban sérülésekkel küzdött, és a technikája sem volt az igazi, ráadásul „csak" hetedik volt a világranglistán, saját munkahelye például legfeljebb a hatodik helyre várta, a versenyszám favoritjának a világcsúcstartó svéd Gunnar Lindströmöt tartotta, aki végül még döntőbe sem jutott. Annak ellenére, hogy nem tőle várták az érmet, sokkal inkább a futóktól, Szepes ragyogóan teljesített, és 65.26-os dobással a második helyet szerezte meg a svéd Erik Lundqvist mögött – végül ez volt a magyar atlétika egyetlen érme az amszterdami játékokon. Miközben 1926 és 1931 között kereken tízszer hívták meg a magyar válogatottba, 1929-ben már 66.70 métert dobott, és a MAC 22. klubbajnoka lett, a téli sportok sem szorultak háttérbe az életében. Síelésben négyszer nyerte meg az északi összetett magyar versenyét (1924, 1928, 1929, 1930), 1923-ban ő lett Magyarország első síugró bajnoka egy sporttársaival épített lejtőn, hatszoros magyar csúcstartó, egyéni legjobbját, 57 métert 1927-ben állította be. Részt vett 1924-ben az első téli olimpián Chamonix-ban, tizennyolc kilométeres sífutásban és északi összetettben, majd ugyanezekben a versenyszámokban indult négy évvel később a másodikon, St. Moritzban. 1929-ben rajthoz állt a zakopanei északi világbajnokságon is, mielőtt 1932-ben tagja lett volna a magyar síugró bajnokcsapatnak.

Feleségével, Scherbách Magdolnával (a későbbi Szepes Mária íróval) 1930-ban házasodtak össze, és 1933-ban, az Adolf Hitler hatalomra jutása miatti tiltakozásként hazatértek Berlinből. Magyarországon síoktatással és utazásszervezéssel kezdett foglalkozni. 1938-ban a Magyar Atlétikai Szövetség felkérte szövetségi kapitánynak, aminek nagy lelkesedéssel látott hozzá, középiskolában kereste az új tehetségeket, és támogatta a testnevelő tanárokat, ő intézte el például az akkor még fiatal, később legendás futóedzővé váló Iglói Mihály finnországi tanulmányútját. Tisztségéről azonban 1941-ben lemondott, így tiltakozva a zsidótörvények és a második világháborúba való belépés ellen. A zárkózott emberként ismert, addigra már nemzetközi hírű karikatúrista Szepes ezután egyik alapítóként a Képes Sportnál dolgozott képszerkesztőként, majd a második világháború után a Népsport munkatársa lett, és rendre megörökítette az olimpiai és világbajnokaink portréját. Az ötvenes évek végéig edzősködött, közben számos hazai napilapnak, hetilapnak és kiadónak dolgozott, sportkönyveket illusztrált, 1956-ban a kollégái megválasztották a Képes Sport főszerkesztőjévé, 1965-től pedig sporttárgyú kisplasztikákat készített, és 1966-ban vonult nyugdíjba. „Mint olimpiai helyezett és olimpiai tudósító átéltem az olimpiai eszme legszebb értelmét: a világ ifjúságának egymást megbecsülő barátkozását. Láttam nemes vetélkedésüket a sport békés küzdőterein. Ennek az időkön átvilágító olimpiai lángnak szolgálatában nyújtom át szerény gyűjteményemet az emlékező kortársaknak és a fáklyával tovább futó ifjúságnak” – írta könyve előszavában. Szepes Béla 1986. június 26-án hunyt el Budapesten, hagyatéka, karikatúrái és grafikái a Magyar Olimpiai és Sportmúzeumban tekinthetők meg.

• Hétszeres magyar bajnok (1925–1931), • Háromszoros angol bajnok (1925–1927), • Európa-kupa vándordíja (1965), • Ezüstgerely-díj (1966), • Német Szövetségi Köztársaság Fair Play-díja (1972)