Szabó

Tibor

Szabó Tibor Sándor paralimpiai bajnok dobóatléta 1957. május 15-én született Eger városában Szabó Sándor és Balogh Irén gyermekeként. Veleszületett betegsége révén mozgássérült volt, így viszonylag későn, 23 évesen kezdődött a sportpályafutása. 1978-ban értesült arról, hogy van sportolási lehetőség mozgássérültek számára is, amit eleinte kétkedve fogadott.

Egri mozgássérült barátaival szeretett volna ennek pontosabban utánajárni, így csoportba állva ellátogattak Szombathelyre nézőnek, ott rendezték a Savaria Kupát. Az első sportág, amire beültek megnézni, az atlétika volt, ugyanis Szabó Tibor nagyon kíváncsi volt arra, hogyan oldják meg a diszkoszvetést, súlylökést a kerekesszékben ülők. Történt olyan, hogy ugyan nézőként érkezett, de a jó fizikuma okán behívták a pályára, edzés nélkül is a dobogó közelébe tudott dobni, lökni. A Savaria Kupa utolsó napján találkozott az ülőröplabdával, sportkarrierje során végig e kettő sportág között őrlődött.

Mindegyikre készült, járt edzésre egy kialakult 20-30 fős társasággal. Az ominózus 1984-es New York-i Fáklya Világjátékokon azért csak atlétikában indult, mert az ülőröplabda válogatott nem tudta kvalifikálni magát, egyetlen hellyel, de lemaradt a kijutásról. A csapatból, ahol edzett, ő volt az egyetlen válogatott, emiatt a körülményekhez mérten sokat vitték külföldre versenyezni, de kevés támogatást kapott, ahogy a többi parasportoló is. A szakszervezet, melynek tagja volt, úgy segített, hogy a dolgozókkal vetettek jegyet egyes rendezvényekre és a befolyt összeggel a mozgássérülteket támogatták. A Volánbusz úgy járult hozzá a munkájukhoz, hogy ha tudott, biztosította nekik a fuvart. A válogatottsággal annyi kedvezmény járt, hogy az utazások során az üzemanyag felét kifizették nekik, de még a formaruhát sem tarthatták meg. Szabó Tibor hiába kérte edzőjét, hadd tarthassa meg a szerelést, amelyben a paralimpiai bajnoki címet érő dobást vitte véghez, nem engedték neki, vissza kellett vinni az OTSH (akkor Országos Testnevelési és Sporthivatal) raktárába.

Az 1984-es New York-i Fáklya Világjátékok kapcsán két érdekes anekdota kötődik a nevéhez. Mikor a verseny előtt kimentek edzeni a pályára, előttük pont a hazai, amerikai csapat edzett, akiket több televíziós társaság jött filmezni, riporterek kísérték figyelemmel a gyakorlásukat. Miután az amerikaiak végeztek, néhány operatőr és riporter ott maradt, hogy megnézze a magyarokat is. Ők mind a pályán álltak, szemben a dobókörrel, nagyjából 10-15 méter távolságban, odáig dobtak csak el korábban. Szabó Tibor edzője, Linkó György kicsit tudott angolul és megkérte őket, álljanak távolabb, nehogy eltalálják őket. Nem vették komolyan a figyelmeztetést, csak tessék-lássék módjára hátráltak, így Linkó György felszólította Tibort, hogy dobja el a fejük felett a diszkoszt. Tibor eleget tett az utasításnak, a riporterek pedig fejüket védve vetették hasra magukat a fűbe, nehogy bajuk essen. Innentől már komolyan vették a figyelmeztetést, sőt, tehetségére is itt figyeltek fel, emiatt végignézték a rivális, esélyes magyar edzését. Aggodalmuk jogos volt, Szabó Tibor közel 10 métert lökött, ezzel új világcsúcsot állított fel ülősúlylökésben és ő lett a szám paralimpiai bajnoka.

Emellett ő volt az akkori paralimpia zászlóvivője is, amit hatalmas megtiszteltetésnek élt meg, edzője tolta a kerekesszéket, ő pedig két kézzel fogta a zászlót. A stadionba sok magyar szurkoló látogatott el a nyitónapra és mikor meglátták, éljenzésben törtek ki, mire a magasba emelte a zászlót és meglengette.

A következő két évben tovább növelte hírnevét, 1985-ben a világbajnokságot, 1986-ban az Európa- bajnokságot nyerte meg. Azonban a kiöregedés, a család és a közelgő rendszerváltás már nehezítette pályafutása folytatását, döntenie kellett, hogy a munkát vagy a bizonytalan jövedelmű sportkarriert választja. 10 év aktív sportolás után a csúcson hagyta abba, egyik pillanatról a másikra, annak köszönhetően, hogy minden fontosat megnyert, könnyebb szívvel. A sport elhagyása az egyetlen dolog, amit később máshogy csinált volna. Először a válogatottságtól lépett volna vissza, majd 1-2 éven belül az egyesületi sporttól, végül az edzésektől, fokozatosan. Később ülőröplabda edzéseket tartott egy ideig, de hiába volt jó sportoló, tudását nem tudta megfelelően átadni tanítványainak, így azzal felhagyott. Civilként órás és finom mechanikus végzettséget szerzett.