Sportpályafutása
Speidl Zoltán diák korában az úszásnak hódolt s egészen fiatal gyermek volt még, amikor a Magyar Úszó Egyesület (MUE) tagjainak sorába lépett. Ám hamarosan az atlétikára váltott. 1897-ben 100y-on bajnoki bronzérmes, 1901-ben pedig 440y-on országos bajnoki címet szerzett. 1900 és 1902 között 1000m-es síkfutásban háromszor nyert osztrák bajnokságot.
Az 1900. évi párizsi nyári olimpiai játékokon, mint a BEAC atlétája a 800m-es síkfutásban ötödik helyezést ért el. Indult a 400m-es síkfutásban és a 200m-es gátfutásban is, de ezekben nem ért el helyezést. Joghallgató korában a BEAC főtitkára és a labdarúgó csapat kapitánya volt. Tanulmányait befejezve ismét a MUE tagja lett.
Az egyik első magyar sportújságíró volt
Speidl Zoltán az Egyetemi lapok újságírójaként sokat tett az egyetemi sport népszerűsítéséért. 1901-ben Stankovits Szilárddal megalapította a Nemzeti Sport elődjének számító, rövid életű Sportkedvelő című lapot, amelybe az első magyar atlétikai szakcikket írta a modern rajttípusokról. Ő volt az első magyar szakíró, aki megpróbálta összefoglalóan megírni a modern olimpiai játékok addigi – St. Louis-ig tartó – történetét. 1903-tól az akkor induló Nemzeti Sport rovatvezetője volt, de az 1908. évi olimpiáról a Pesti Hírlapot is tudósította. Újságíróként részt vett az 1912. évi stockholmi olimpián, tapasztalatait és az olimpiai eredményeket hosszú cikksorozatban, ill. külön kötetben foglalta össze. 1910-től az akkor induló Sportvilág című újság főszerkesztője lett.
A labdarúgás és a cselgáncs bölcsőjénél is jelen volt
A BEAC képviseletében részt vett az MLSZ 1901-es megalapításában, és a szövetség titkárává választották. Speidl Zoltán volt az első magyar bajnoki futballmérkőzés játékvezetője!
Speidl Zoltán 1907-ben lefordította a BEAC-ban tanfolyamot vezető japán Szaszaki Kicsiszaburo alkotását, ezzel megjelent az első nem japán nyelvű dzsúdószakkönyv.
Civil karrierje és korai halála
Joghallgatóként államtudományi doktorátust szerzett. A sok sporthoz kötődő tisztsége mellett a MÁV budapesti központjában titkárként és fogalmazóként dolgozott.
Hosszú szenvedés után, súlyos betegségben mindössze 37 évesen halt meg. Emlékére a két világháború között még rendeztek vándordíjas atlétikai emlékversenyt, de aztán neve feledésbe merült.