Sportpályafutása olimpiai részvétellel
Stolmár Károly tehetsége már egész fiatalon megmutatkozott. 1912-ben az FTC színeiben országos bajnoki címet nyert 120y-os gátfutásban. Sikerei fokozódtak, amikor kiharcolta az indulás jogát a stockholmi 1912-es olimpián, ahol a 110m-es gátfutásban már Solymár név alatt az elődöntőig jutott. 1914-ben újból bajnoki címet szerzett 120y-os gátfutásban, amit 1915-1916-ban már a 110m-es távon ismételt meg.
Az első világháborúban a frontra került, majd hadifogságba esett. A fogolytáborban kitartóan tréningezett és edzésben tartotta magát. A háború után folytatta sikeres sportkarrierjét. 1921-1922-ben ismét bajnoki címet szerzett és elnyerte a Ferencváros Örökös Bajnoka címet.
A dorogi sport lelke
1927-ben Dorogra költözött, ahol bekapcsolódott a helyi sportéletbe. Hamarosan edzőként és sportszervezőként is tevékenykedett. Előbb az atlétikai szakosztályt vezette, majd irányítása alá került a többi akkori szakosztály is, mint az úszók és a labdarúgók. Atlétikai intéző és trénerképző diplomáját a Magyar Királyi Testnevelési Főiskolán szerezte 1931-ben. Az 1930-as években a dorogi labdarúgó csapat edzője is volt. Vezetésével - előbb 1932-ben, majd 1938/1939-ben - megnyerték a Kerület Bajnoka címet. 1934-ben hivatalosan is felvette a Solymár nevet. Egyik főszervezője volt az olimpiai láng Dorogra érkezésének tiszteletére rendezett ünnepségnek, illetve az olimpiai láng méltó fogadásában.
Tragikus halála
Az idillnek azonban véget vetett a második világháború. Ezúttal sem kerülte el a katonai szolgálatot. A keleti frontra került és orosz hadifogságba esett. 1945 végén a Romániában lévő Foksány hadifogolytáborban tífuszos megbetegedésben hunyt el.