Az olimpia helyett a tanítványait választotta
Söjtör József Budajenőn született, majd édesapja korai halála után Pápán élt, azután a Kecskeméti Országos Tanító Árvaházba került, ahol dr. Szakács Ödön testnevelő tanártól az egész további munkásságát meghatározó fegyelmet és precizitást tanult el. Tornászként kezdte sportolói pályafutását, és a válogatottságig vitte, sőt, olimpiai kerettag is volt, de egy háborús sérülés véget vetett a karrierjének. Az atlétikával és a súlylökéssel a TF-en ismerkedett meg, az 1948-as londoni olimpián tornászként számításba vették, a sikondai edzőtáborba el kellett volna mennie, de akkor már atlétaedzőként is dolgozott, és a tanítványai mellett döntött. Pécsett mindkét sportágban edzősködött, úgy, hogy közben válogatott atlétaként is képviselte a nemzeti színeket egészen 1949-ig. Egy 1947-es magyar–cseh–olasz viadalon súlylökésben legyőzte a későbbi londoni diszkoszvető olimpiai bajnokot, az olasz Adolfo Consolinit. Tanítványai közel másfél száz magyar rekordot állítottak fel, és több mint 200 országos bajnokságot nyertek a különböző korcsoportokban, 31 felnőtt válogatottat nevelt. Az 1968-as mexikói olimpiára nyolc, általa edzett kerettag készült.
A TF miatt sem hagyta el az edzői szakmát
Tanulmányait a Kiskunfélegyházi Tanítóképzőben folytatta, innen a Testnevelési Főiskolára ment, amelynek elvégzése után, 1947-ben, a híres Lissák professzor nevezte ki a Pécsi Egyetem testnevelő tanárának, a PEAC-ban kezdett atlétákkal foglalkozni. 1952-ben a budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemre került, ahol 1967-ig tanított. Neves tanítványai közül érdemes megemlíteni Schmitt Pál olimpiai bajnok párbajtőrvívót és Meszéna Miklóst, Kamuti Lászlót és az Ináncsi testvérek édesapját, valamint Vígh Erzsébet gerelyhajítót. Hívták tanítani a TF-re, de nem akarta otthagyni az edzői szakmát. A Bp. Haladásnál (BEAC) és a Vörös Lobogónál (MTK) is dolgozott, 1967-ben pedig a Bp. Honvéd főállású edzője lett, 1966-ban mesteredzői címmel jutalmazták munkáját. A BHSE-től 1978-ban Tatabányára került, ahol több évet töltött el mint vezetőedző, innen vonult nyugdíjba, és 1994-ig a Magyar Atlétikai Szövetségben tevékenykedett. 1984-ben a Sportérdemérem arany fokozatával ismerték el edzői tevékenységét.
Mindig az egyén, az ember érdekelt. Egész életemet az edzői munkának szenteltem – minden mást ennek rendeltem alá. Tanítványaimnál nem elsősorban tudásukat, hanem emberségüket tartottam elsődlegesnek.
“„
A zenéből sokat profitált
A családban ő volt a „kakukktojás”. Édesanyja zenetanárnő volt, tornaedzésein ő kísérte zongorán. Édesapja kántor tanítóként dolgozott. Lánya az Állami Hangversenyzenekar tagja. A zenéből mind a tornában, mind az atlétikában sokat profitált, hiszen mindkét sportágban döntő szerepe van a ritmusnak.