Róka

Antal

Róka Antal a két világháború között született az erdélyi Kászonújfaluban, székely családban, amely idővel Brassóba költözött, a fiúgyermek pedig Csíkszeredán járt gimnáziumba. Mivel az 1940-es második bécsi döntés miatt már egy országhatár választotta el őket egymástól, a család ezért Csíkszeredába szeretett volna költözni lakáscserével, ami azonban végül meghiúsult. Ennek hatására Róka Antal egyik tanára tanácsára pályázott a soproni tiszti iskolába, ahova több mint negyven jelentkező közül csak neki sikerült a felvételije, szüleinek azonban a beíratás anyagi vonzatai miatt el kellett adniuk birtokaik egy részét. A fiatalember 1944-ben leventekatonaként sodródott bele a második világháborúba, és esett angol hadifogságba. A háború után nem volt könnyű a helyzete, előbb artistaként, majd tanárként helyezkedett el a fővárosban. Atlétaként előbb az Újpest Torna Klub színeiben versenyzett, majd rövid ideig a BEAC és a MEFESZ SE klubjait képviselte, míg a végül 1950-ben a Budapesti Honvédnál kötött ki. Két év múlva már a népköztársaság kiváló sportolója és magyar válogatott versenyző volt.

Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a Honvédnál megismerkedett Iglói Mihállyal, aki világklasszis közép- és hosszútávfutókat nevelt a klubnál, és a gyalogló Róka Antalnak is segített felzárkózni a világ élvonalába. A fiatal versenyző 1952 és 1955 között három világcsúcsot állított fel, kétszer harminc mérföldes, egyszer pedig ötven kilométeres gyaloglásban. Ezekben az években sikeres világversenyek követték egymást. Róka Antal az 1952-es helsinki olimpián bronzérmet szerzett ötven kilométeres gyaloglásban, egy év múlva, Bukarestben mindenkit legyőzött ugyanebben a versenyszámban a Világ Ifjúsági Találkozón (VIT), majd 1954-ben bronzérmes lett a berni atlétikai Európa-bajnokságon. Miután 1955-ben 4:31:21.6-os világcsúcsot gyalogolt ötven kilométeren, a Melbourne-olimpia egyik fő esélyesének számított. Az Ausztráliában rendezett nyári játékokon végül az ötödik helyen végzett, aminek sajnos megvolt az oka. Útközben hűsítővel kínálták meg, amit el is fogadott, az ital azonban mérget tartalmazott, Róka a verseny után mérgezéses tünetekkel került kórházba. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint itthonról nem akarták valakik, hogy sikeres legyen, mert a versenyző szolidaritás gyanánt a budapesti forradalom miatt fekete szalagot kötött a nemzeti zászlóra.

Felépülése sokáig tartott, utána rögtön hazautazott Magyarországra, ahol azonban nem hősként várták, sőt, politikai üldözött lett hazájában. Megpróbáltatások követték egymást az életében, felesége elhagyta, egyedül maradt, és hiába volt már huszonnyolc évesen hétszeres magyar bajnok, sportkarrierje még harmincéves kora előtt akaratán kívül ért véget ért. Itthon nem engedték többet rajthoz állni, látványosan mellőzték az élet minden területén, és különböző munkákat kellett vállalnia, hogy valahogy megéljen, még kapus is volt, mígnem élete utolsó éveiben látszólag megkegyelmeztek neki, és a Központi Sportiskola Sport Egyesület edzője lett. Élete azonban csak átmenetileg állt vissza a normál kerékvágásba, mert 1956-os tettét sosem felejtette el a kommunista politikai vezetés. Siófokon halt meg negyvenhárom évesen, a feltételezések szerint egy második mérgezés okozta a halálát, ezúttal azonban nem került vele kórházba, ahol fel tudott volna épülni. Róka Antal hiába volt kiváló sportoló, hiába szerzett dicsőséget Magyarországnak, végül a politikai üldöztetés áldozata lett.

• Európa-bajnoki bronzérmes (1954) • magyar bajnok 10 km-es gyaloglásban (1951) • 6x magyar bajnok 50 km-es gyaloglásban (1949–1953, 1955) • a Magyar Népköztársaság kiváló sportolója (1951)