Az első szolnoki Eb-résztvevő
Oros Ferenc Kisújszálláson született Oros János és Komáromi Ilona fiaként. A törökszentmiklósi gimnáziumban érettségizett 1959-ben, majd 1961-ben gépjármű-villamossági műszerész szakképzettséget szerzett. Szolnokon járt középiskolába, ott kezdett atletizálni, 200 méteres gátfutásban megyei csúcstartó volt. Két országos bajnoki bronz után 1966-ban 400 méteres gátfutásban lett felnőtt országos bajnok 53.2 másodperces eredménnyel, majd a Testnevelési Főiskola befejeztével igazolt haza Szolnokra. A szakosztály történetében ő vett részt először az 1966-os budapesti szabadtéri atlétikai Európa-bajnokságon a Népstadionban, 1959 és 1971 között a Szolnoki MÁV, közben 1962-től 1966-ig a TFSE atlétája, gátfutója, rövidtávfutója volt, Barna István edző irányítása alatt. Az edzések mellett 1961 és 1962 között az ÉM Szolnok Magyar Építőipari Vállalat műszerészeként dolgozott, 1964-től 1966-ig volt a válogatott keret tagja.
Testnevelő tanár és országos bajnok
1966-ban a Testnevelési Főiskolán testnevelő tanári diplomát, 1971-ben edzői oklevelet szerzett, és atléta szakedző lett. Szolnokon kezdett tanítani a Tiszaparti Gimnázium testnevelő tanáraként, közben sportolói pályafutása csúcsára érve magyar bajnokságot nyert 400 gáton. 1967-ben átigazolt az Újpesti Dózsához, ahol főfoglalkozásban, majd 1973-tól – amikor a TF atlétikai tanszékére került – mellékfoglalkozásban edzősködött. A TF-en 1984-ben doktori címet szerzett.
Mesteredző és szakmai vezető lett
1967-ben már edzőként is tevékenykedett. 1967 és 1973 között az Újpesti Dózsa edzője, 1974 és 1989 között a Magyar Atlétikai Szövetség sprint- és gátfutószakág vezetőedzője volt. 1981-ben az edzői pályafutásának elismeréseként megkapta mesteredzői kitüntetést. 1983-ban a Magyar Atlétikai Szövetség edzőbizottságának vezetőhelyettese, 1984-ben pedig a vezetője lett. Oros tanár úr „letette névjegyét” mint a rövidtávfutás kiemelkedő szakértője, Bakos György és Kovács Attila edzőjeként, tanítványai közül Orosz Irén és Árva István is magyar bajnokok voltak.
Külföldi kalandozások
1989-ben a Katari Atlétikai Szövetség vezetőedzője lett, hét évig bizonyította, hogy nemcsak itthon állja meg a helyét, ottani tanítványa a többszörös Ázsia-csúcstartó, vb-bronzérmes Talal Manszur, aki négyszer nyert Ázsia-bajnokságot. Néhány hónap múlva a kuvaiti iszlám olimpián esélytelenekként induló versenyzői majdnem minden számban győztek, az Ázsia-bajnokságon egy négyszázas futója a 46.6 másodperces egyéni csúcsát néhány hónap alatt 45.6-ra javította. Katarból 1996-ban tért vissza, egy évvel később lett Kovács Etele és Szécsényi József után tanszékvezető a TF-en, a válogatottakhoz pedig az 1998-as, budapesti Európa-bajnokságra történő felkészülés miatt hívták vissza. Végül a 2000-es olimpiáig maradt, 2001-ben megint Katar felé vette az irányt. Két részletben tizenegy évet töltött ott, az első szakaszban szenzációs eredményeket értek el versenyzői. 2006-ban befejezte a külföldi kalandozást, és itthoni kihívásokat keresett. Hazatérése után Palágyi Gergely korábbi gátfutó kérte fel edzőjének, akinek ingyen, de csak heti egyszeri tanácsadást vállalt, tanítványa pedig megnyerte a veterán vb-t, és befejezte pályafutását.
Szakirodalmi tevékenysége
Az atlétika szakirodalmának fehér foltja a sportág technikáját, oktatását és edzését együttesen tárgyaló szakkönyv, ezért szükségesnek látszott egy, az atlétikai mozgások technikájának oktatásával és felkészítéssel foglalkozó, átfogó szakkönyv összeálltása, melyet Dr. Oros Ferenc és Dr. Schulek Ágoston írt meg. Dr. Oros Ferenc jegyzi továbbá Az atlétikai versenyszámok technikája – Futások és gyaloglás című könyvet.