Németh

Angéla

Németh Angéla 1946. február 18-án született Budapesten, és gyermekkorában a zene jobban érdekelte, mint a sport, hegedülni szeretett volna, de az általános iskolában végül zongorázni íratták be a szülei, ami viszont már inkább teher volt neki, semmint szórakozás. Alkata miatt tanárai úgy gondolták, az atlétikához és a kosárlabdához is tehetséges, így a magasugrástól, a súlylökésen át a diszkoszvetésig mindent kipróbáltattak vele, ő pedig mindkét sportágat megszerette, bár ekkor még esze ágában nem volt választani közülük. Nemcsak azért maradt emlékezetes számára 1964 nyara, mert zsebrádión állandóan hallgatták a tokiói olimpia eseményeit, hanem mert felvették a Testnevelési Főiskolára, ahol aztán Koltai Jenő szigora miatt szinte kénytelen volt dönteni a gerelyhajítás mellett. Tette ezt annak ellenére, hogy kosárlabdában az ifjúsági válogatottságig vitte, centert játszott a csapatban – bár az is igaz, hogy a kosárlabdával sosem szakított teljesen, 1959-től a Budapesti Vörös Meteor, 1961-től a Budai Pedagógus, 1965-től a TFSE, 1968-tól a BEAC, 1972-től pedig a budapesti Vasas Izzó játékosa volt.

Az edző meglátta benne a kivételes tehetséget, azt mondta neki, négy év alatt hatvan méteres dobót farag belőle, mert bár csak tizenöt éves korában próbálta ki először a gerelyhajítást, és nem is volt jó technikája, ezek ellenére is nagyot tudott dobni. Ezért aztán a hátrahajlós, nők által használt módszerről áttért a férfiak által alkalmazott elfordulósra, aminek köszönhetően hamar elkezdtek jönni a jó eredmények, és már 1965-ben bekerült a felnőtt atlétikai válogatottba. Első évében, egy brassói versenyen második lett az olimpiai bajnok román Mihaela Penes mögött, 1967-ben már ötvenhat méter fölé jutott. Koltai az erőnlétét is igyekezett javítani, és mivel az erő és a technika is folyamatosan fejlődött, 1968. június 9-én, egy mainzi versenyen életében először dobott hatvan méter felett, 60.20-as magyar csúcsa ráadásul a világranglista élére repítette. Esélyesnek tartották az olimpia előtt, de két olyan dolog is történt, ami lehűtött mindenkit. Egyrészt a nyári játékok előtti próbaversenyen vereséget szenvedett a lengyel Daniela Jaworskától, másrészt edzésen volt egy hatalmas dobása – Németh Miklós szerint hatvanhárom méter körül –, amit Koltai valószínűleg tudatosan nem méretett le, a versenyző szerint azért, nehogy túl nagy legyen rajta a nyomás.

Így is világranglista-vezetőként érkezett az 1968-as mexikóvárosi olimpiára, amelyen nem volt selejtező, a tizenhat versenyző rögtön a fináléban mérte össze a tudását. A második sorozatban Németh Angéla beleadott mindent, és bár alacsonynak tűnt a gerely röppályája, végül 60.36 méterig repült, és mivel senki más nem tudott hatvan fülé kerülni, Németh megszerezte a magyar küldöttség első aranyérmét, melyet a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) magyar tagja, Csanádi Árpád adott át neki. A következő év duplán emlékezetes maradt a még mindig csak huszonhárom éves Németh Angéla számára, egyrészt, mert júniusban elért, 60.58-as magyar csúcsát 1974-ig nem tudták megdönteni, másrészt a szeptemberi, athéni Európa-bajnokságon sem tudta senki legyőzni. A következő évben átmenetileg visszavonult, mert férjével, Ránky Mátyással, a férfi kosárlabda-válogatott későbbi szövetségi kapitányával családot alapítottak, 1970-ben megszületett Emese lányuk, öt év múlva pedig a testvére, Réka.

A kettő között, 1971-ben visszatért, és indult a helsinki Európa-bajnokságon, amelyen negyedik lett. Egy olimpia még benne volt, az 1972-es müncheni játékok előtt ő mondta az olimpiai eskü szövegét, a versenyen azonban tizennégy centivel lemaradt a döntőről, és csak a tizenharmadik helyen végzett. Az olimpia után vállsérülése miatt felhagyott a gerelyhajítással, de bevallotta, hogy már nem volt annyira motivált, és anyagilag sem érezte magát megbecsülve. „Fiatalon visszavonultam, de sohasem bántam meg – fogalmazott egy későbbi interjúban. – A mi időnkben még nem volt világbajnokság, én pedig az olimpiát és az Európa-bajnokságot is megnyertem. Biztosan lett volna még bennem nagy eredmény, de úgy gondoltam, mindent megkaptam az atlétikától.” Még évekig kosárlabdázott a magyar első osztályban, és mivel 1968-ban elvégezte a TF testnevelő tanári szakát, előbb az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, majd 1981-től az Állatorvosi Egyetemen dolgozott választott szakmájában. Utóbbi intézményben 1990-től a testnevelési tanszék vezetője lett, ahonnan 2006-ban vonult nyugdíjba. Még egy olimpiára kijutott, nézőként ott volt lelátón a 2008-as a pekingi olimpián. Sportvezetőként is aktív maradt, 1989-ben a Magyar Olimpiai Bizottság tagja, tíz év múlva a MOB női bizottságának elnöke lett, de 1990-től helyet kapott a Nemzeti Testnevelési és Sporttanácsban, 1993-tól pedig a Magyar Olimpiai Bajnokok klubjának elnökségében. 2002-ben a MOB női bizottságának ajánlása alapján neki ítélték a Nők Sportjáért Életműdíjat, 2012-ben pedig Budapest díszpolgára lett. Németh Angéla hatvannyolc éves korában, 2014. augusztus 5-én hunyt el súlyos, hosszan tartó betegség után.

• 3x magyar bajnok (1968, 1969, 1971) • 2x az év magyar atlétája (1968, 1969) • az év magyar sportolónője (1968) • Magyar Olimpiai Bizottság Nők sportjáért életműdíja (2002) • Budapest díszpolgára (2012)