Súlylökőként és edzőként is maradandót alkotott
Nagy Zsigmond magyar atléta, súlylökő, kétszeres olimpikon, a hatvanas évek magyar atlétagenerációjának egyik meghatározó versenyzője votl. Sokoldalú atlétaként pályafutását gerelyhajítóként kezdte, de többször volt tagja 4x100 méteres váltónak is, legnagyobb sikereit azonban súlylökésben érte el. Pályafutása során kétszer nyert magyar bajnokságot, ötször javította meg az országos csúcsot, első magyarként lépte túl a 18 métert. Huszonnégy alkalommal volt nemzeti válogatott, a tokiói olimpián ötödik helyen végzett. Legjobb eredménye egy 1962-es görög-magyar válogatott viadalon elért 19.16 méter, amely akkor a világ negyedik legjobb eredménye volt. 1965-ben könyöksérülése miatt fel kellett hagynia a sporttal.
Több mint ötven évig állt a magyar atlétika szolgálatában
Testnevelési Főiskolát végzett, hosszú ideig tanított testnevelő tanárként, majd 1976-tól 1984-ig vezette a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Testnevelési Tanszékét. Oktatói tevékenysége mellett mesteredzői címmel elismert, magas szintű edzői munkát végzett, következetes munkájával, emberi tartásával, példaértékű szaktudásával generációknak adott követendő példát. Legismertebb tanítványai voltak Tamás Gábor hatszoros magyar bajnok kalapácsvető, Kácsor István háromszoros magyar bajnok súlylökő és Gippert Beáta távolugró. 2010. március elsején tragikus hirtelenséggel hunyt el.