Atlétika és öttusa
Molnár Ferenc a Székesfehérvári TC színeiben 1919-ben megnyerte a kerületi távolugró bajnokságot, harmadik lett 100 és 200m-en, valamint magasugrásban. Első országos sikerét 1922-ben érte el, amikor ismeretlen vidéki versenyzőként magyar bajnoki címet szerzett távolugrásban. Még abban az évben a MAC-ba igazolt. Az első bajnoki címet nem követte több, de számos második és harmadik helyezést ért a bajnokságban. 1923-ban részt vett a göteborgi ún. „kisolimpián”, ahol távolugrásban helyezetlenül végzett. 1924-ben esélyes volt az olimpiai csapatba kerülésre, de végül nem utazhatott, ami után rövid időre le is állt a versenyzéssel.
1928-ban bajnoki második helyezést ért el hármasugrásban, így saját költségén részt vehetett az olimpián, ahol ebben a versenyszámban a 22. helyen végzett. Az olimpia után atlétikában jelentős eredményt már nem ért el.
Hivatásos katonaként, mint a Sportoktató Tanfolyam tagja az 1930-as évek elején részt vett a kezdeti öttusa versenyeken. 1932-ben még az olimpiai próbaversenyeken is elindult, de Los Angeles-be már nem kvalifikálta magát.
1923-ban a göteborgi ún. „kisolimpiára” indulván derült ki, hogy nincs a magyar csapatban távolugró. Valaki észrevette a peronon Molnár Ferencet, a MAC nagyképességű távolugróját, akiről szintén szó volt a válogatásnál. Odaszólt hát neki: — Cina! Nem akarsz jönni Göteborgba? — Miért ne? — mondotta Molnár — és kiskabátban, sétabottal, egyetlen kis fésű „csomag”-gal nyugodtan felszállít a vonatra és utazott a többiekkel Göteborgba.
“„