Márton

Anita

Márton Anitára 2001-ben, tizenkét éves korában egy szegedi diákolimpiai versenyen figyelt fel a Szegedi Vasutas SE dobóedzője, Eperjesi László, és egyből feltűnt neki, hogy a kislány fejlettebb, erősebb, gyorsabb és robbanékonyabb kortársainál. Beszélt a testnevelő tanárával, majd személyesen vele és a szüleivel, így a kislány el is kezdett nála atletizálni. Hamar kiderült, hogy mentálisan is alkalmas az élsportra, mert szorgalmas volt és jól tűrte a monoton munkát. Már a következő évben korosztályos bajnok lett súlylökésben és diszkoszvetésben, de hogy mennyivel előrébb járt a korosztályánál, jól bizonyítja, hogy 2003-ban, a tizennégy évesek súlylökő bajnokságán elért eredményével még az utánpótlás-bajnokságban is a dobogó tetejére állhatott volna. Nemzetközi szinten is figyelemre méltó eredményeket ért el, júliusban néhány héten belül előbb harmadik lett diszkoszvetésben élete első világversenyén, az olaszországi európai ifjúsági olimpiai fesztiválon, majd súlylökésben a tizenegyedik helyen végzett a marrákesi ifjúsági világbajnokságon. Ekkor még nem választott a két versenyszám között, mindkettőben képviselte hazánkat a korosztályos világversenyeken, de az elkövetkező években edzőjével egyre inkább a súlylökésre helyezték a hangsúlyt.

Első magyar bajnoki címeit 2006-ban szerezte, fedett pályán és szabadtéren egyaránt elsőként végzett, és a következő több mint másfél évtizedben egyeduralkodóvá vált a hazai mezőnyben. Érdekesség, hogy ezzel párhuzamosan súlyemelőként is versenyzett a Szegedi EAC színeiben, később két országos bajnoki címet is szerzett. A következő évben edzőjével klubot váltottak, a Békéscsabai Atlétikai Clubhoz mentek át, mert úgy érezték, Szegeden nincsenek meg a feltételek a fejlődéshez, 2008-tól pedig diszkoszvetésben is elkezdte gyűjteni az országos bajnoki címeket. A korosztályos világversenyeken rendre döntőbe jutott, egyetlen utánpótlásérmét viszont nem súlylökésben, hanem diszkoszvetésben szerezte, a 2011-es ostravai U23-as Európa-bajnokságon. Felnőttvilágversenyre már 2009-ben kijutott, évről évre egyre jobb helyezéseket ért el, az áttörést azonban csak a 2014-es zürichi Eb hozta meg, amelyen először állhatott dobogóra a felnőttek között, 19.04-es országos csúccsal lett harmadik (az orosz Jevgenyija Kolodko doppingvétség miatti kizárása miatt ebből 2023-ban aztán ezüst lett). Innentől kezdve öt éven át, 2014 és 2019 között kilencszer állt világverseny dobogóján, ebből háromszor a legfelső fokán, ez idő alatt csak egyetlen viadal volt, amelyről Márton Anita nem hozott haza érmet: a 2015-ös pekingi atlétikai világbajnokság, amelyen a negyedik helyen végzett. Ugyanakkor ebben az évben fedett pályás Európa-bajnok lett Prágában, majd a következő évben ezüstérmet szerzett a portlandi fedett pályás világbajnokságon és az amszterdami szabadtéri Európa-bajnokságon is, így ragyogó előjelekkel készülhetett a riói olimpiára.

Pályafutásának legsikeresebb két éve következett, amit 2016 augusztusában a remek riói olimpiai szereplés nyitott meg. Miután a délelőtti selejtezőben elsőre megdobta a döntőbe jutáshoz szükséges szintet, az esti fináléban óvatos kezdés után négyszer is tizenkilenc méter fölött dobott, sőt, az addigra már szinte védjegyévé váló utolsó, hatodik kísérletre lökte a legnagyobbat, a súlygolyó 19.87 méterre szállt. Ez nemcsak új országos rekord volt, de az utolsó körben a harmadik helyre jött fel vele, és mivel túldobni már senki sem tudta, az olimpiai dobogó harmadik fokára állhatott fel az amerikai Michelle Carter és az új-zélandi legenda, Valerie Adams mögé.

Márton Anita egyébként pályafutása során hatszor döntötte meg az országos csúcsot 2014 márciusa és 2016 augusztusa között. Az évet a Gyémánt Liga-sorozatban is szépen zárta, összesítésben második lett Adams mögött és Carter előtt. A következő esztendőt azzal kezdte, hogy Belgrádban megvédte fedett pályás Európa-bajnoki címét, márciusban győzött a téli dobó Európa-kupán, majd a szabadtéri szezonban ezüstérmet szerzett a londoni világbajnokságon. Az olimpiai érem után 2018 márciusában pályafutása másik legnagyobb eredményét érte el a birminghami fedett pályás világbajnokságon, amelyen 19.62-es, utolsó kísérletével az élre állt, és ott is maradt, így a magyar atlétika első világbajnoka lett. Mivel egy héttel később megvédte címét az Európa-kupán, márciusban a kontinens legjobb atlétájának választotta meg az európai szövetség.

A 2018-as év hátralévő részét azonban ki kellett hagynia makacs combsérülése miatt, így két nyári versenyt, a székesfehérvári Gyulai István Memorialt és a berlini Európa-bajnokságot is le kellett mondania. Legközelebb 2019 márciusában állt dobókörbe Glasgow-ban, a fedett pályás Európa-bajnokságon, amelyen végül a bronzérem lett az övé, majd a dohai világbajnokságon az ötödik helyet szerezte meg. Élete nagyot változott 2020-tól, augusztusban bejelentette, hogy gyermeket vár. Kislánya, Luca a következő év januárjában született meg. Nem sokkal ezután sportvezetőként is bemutatkozott, a Szegedi Vasutas SE atlétikai szakosztályának vezetésével bízták meg. Márciusban újra edzésbe állt, a tokiói nyári olimpián azonban nem jutott be a döntőbe, végül 21. lett, sőt, a következő évben a világbajnokságot és az Európa-bajnokságot is kihagyta, utóbbit betegség miatt. A 2023-as budapesti világbajnokságon nem jutott be a döntőbe, majd szeptemberben bejelentette, hogy befejezi sportolói pályafutását, és a Magyar Atlétikai Szövetség dobószakágának vezetője lett. 2024 októberében megszületett a második gyermeke, Zita.