Márton

Anita

A tizenkét éves Márton Anitára 2001-ben, egy szegedi diákolimpiai versenyen figyelt fel a Szegedi Vasutas SE dobóedzője, Eperjesi László, és egyből feltűnt neki, hogy a kislány fejlettebb, erősebb, gyorsabb és robbanékonyabb kortársainál. Beszélt a testnevelő tanárával, majd személyesen vele és a szüleivel, így a kislány el is kezdett nála atletizálni. Hamar kiderült, hogy mentálisan is alkalmas az élsportra, mert szorgalmas volt és jól tűrte a monoton munkát. Már a következő évben korosztályos bajnok lett súlylökésben és diszkoszvetésben, de hogy mennyivel előrébb járt a korosztályánál, jól bizonyítja, hogy 2003-ban, a tizennégy évesek súlylökő bajnokságán elért eredményével még az utánpótlás bajnokságban is a dobogó tetejére állhatott volna. Nemzetközi szinten is figyelemreméltó eredményeket ért el, júliusban pár héten belül előbb harmadik lett diszkoszvetésben élete első világversenyén, az olaszországi európai ifjúsági olimpiai fesztiválon, majd súlylökésben a tizenegyedik helyen végzett a marrákesi ifjúsági világbajnokságon. Ekkor még nem választott a két versenyszám között, mindkettőben képviselte hazánkat a korosztályos világversenyeken, de az elkövetkező években edzőjével egyre inkább a súlylökésre helyezték a hangsúlyt.

Első magyar bajnoki címeit 2006-ban szerezte, fedett pályán és szabadtéren egyaránt elsőként végzett, és a következő több mint másfél évtizedben egyeduralkodóvá vált a hazai mezőnyben. Érdekesség, hogy ezzel párhuzamosan súlyemelőként is versenyzett a Szegedi EAC színeiben, később két országos bajnoki címet is szerzett. A következő évben edzőjével klubot váltottak, a Békéscsabai Atlétikai Clubhoz mentek át, mert úgy érezték, Szegeden nincsenek meg a feltételek a fejlődéshez, 2008-től pedig diszkoszvetésben is elkezdte gyűjteni az országos bajnoki címeket. A korosztályos világversenyeken rendre döntőbe jutott, egyetlen utánpótlás érmét viszont nem súlylökésben, hanem diszkoszvetésben szerezte, a 2011-es ostravai U23-as Európa-bajnokságon. Felnőtt világversenyre már 2009-ben kijutott, évről évre egyre jobb helyezéseket ért el, az áttörést azonban csak a 2014-es zürichi Eb hozta meg, amelyen először állhatott dobogóra a felnőttek között, 19.04-es országos csúccsal lett harmadik. Innentől kezdve öt éven át, 2014 és 2019 között kilencszer állt világverseny dobogóján, ebből háromszor a legfelső fokán, ez idő alatt csak egyetlen viadal volt, amelyről Márton Anita nem hozott haza érmet, a 2015-ös pekingi atlétikai világbajnokság, amelyen a negyedik helyen végzett. Ugyanakkor ebben az évben fedett pályás Európa-bajnok lett Prágában, majd a következő évben ezüstérmet szerzett a portlandi fedett pályás világbajnokságon és az amszterdami szabadtéri Európa-bajnokságon is, így ragyogó előjelekkel készülhetett a riói olimpiára.

Pályafutásának legsikeresebb két éve következett, amit 2016 augusztusában a remek riói olimpiai szereplés nyitott meg. Miután a délelőtti selejtezőben esőre megdobta a döntőbe jutáshoz szükséges szintet, az esti fináléban óvatos kezdés után négyszer is tizenkilenc méter fölött dobott, sőt, az addigra már szinte védjegyévé váló utolsó, hatodik kísérletre lökte a legnagyobbat, a súlygolyó 19.87 méterre szállt. Ez nemcsak új országos rekord volt, de az utolsó körben a harmadik helyre jött fel vele, és mivel túldobni már senki sem tudta, az olimpiai dobogó harmadik fokára állhatott fel az amerikai Michelle Carter és az új-zélandi legenda, Valerie Adams mögé. Márton Anita egyébként pályafutása során hatszor döntötte meg az országos csúcsot 2014 márciusa és 2016 augusztusa között. Az évet a Gyémánt Liga-sorozatban is szépen zárta, összesítésben második lett Adams mögött és Carter előtt. A következő esztendőt azzal kezdte, hogy Belgrádban megvédte fedett pályás Európa-bajnoki címét, márciusban győzött a téli dobó Európa-kupán, majd a szabadtéri szezonban ezüstérmet szerzett a londoni világbajnokságon. Az olimpiai érem után 2018 márciusában pályafutása másik legnagyobb eredményét érte el a birminghami fedett pályás világbajnokságon, melyen 19.62-es, utolsó kísérletével az élre állt, és ott is maradt, így a magyar atlétika első világbajnoka lett. Mivel egy héttel később megvédte címét az Európa-kupán, márciusban a kontinens legjobb atlétájának választotta meg az európai szövetség.

A 2018-as év hátralévő részét azonban ki kellett hagynia makacs combsérülése miatt, így két nyári versenyt, a székesfehérvári Gyulai István Memorialt és a berlini Európa-bajnokságot is le kellett mondania. Legközelebb 2019 márciusában állt dobókörbe Glasgowban, a fedett pályás Európa-bajnokságon, amelyen végül a bronzérem lett az övé, majd a dohai világbajnokságon az ötödik helyet szerzete meg. Élete nagyot változott 2020-tól, augusztusban bejelentette, hogy gyermeket vár, kislánya, Luca a következő év januárjában született meg. Nem sokkal ezután sportvezetőként is bemutatkozott, a Szegedi Vasutas SE atlétikai szakosztályának vezetésével bízták meg. Márciusban újra edzésbe állt, a tokiói nyári olimpián azonban nem jutott be a döntőbe, végül 21. lett, sőt, a következő évben a világbajnokságot és az Európa-bajnokságot is kihagyta, utóbbit betegség miatt. A 2023-as budapesti világbajnokságon nem jutott be a döntőbe, majd szeptemberben bejelentette, hogy befejezi sportolói pályafutását.

• világbajnoki ezüstérmes (2017) • Európa-bajnoki ezüstérmes (2016) • Európa-bajnoki bronzérmes (2014) • fedett pályás világbajnok (2018) • fedett pályás világbajnoki ezüstérmes (2016) • 2x fedett pályás Európa-bajnok (2015, 2017) • fedett pályás Európa-bajnoki bronzérmes (2019) • 16x magyar bajnok súlylökésben, szabadtéren (2006–2019, 2021–2022) • 13x magyar bajnok diszkoszvetésben, szabadtéren (2008–2019, 2022) • 16x magyar bajnok fedett pályán (2006–2020, 2022, 2023) • U23-as Európa-bajnoki bronzérmes diszkoszvetésben (2011) • 6x az év magyar atlétája (2014, 2015, 2016, 2017, 2018, 2019) • Magyar Arany Érdemkereszt (2016) • Békéscsaba sportjáért (2016) • az év békéscsabai sportolónője (2017)