Major

István

Major István Budapesten született, és 1966-ban lett a Budapesti Honvéd atlétája. Jól ismert volt arról, hogy versenyeken mindig csak az úgrólábára húzott szöges cipőt, a másikat mezítláb hagyta, és arról is, hogy generációjának egyik vezéralakjaként Európában elsőként vette át sikeresen azt a technikát, amellyel az amerikai Dick Fosbury 1968-ban a mexikóvárosi olimpián forradalmasította a versenyszámot. Edzőjével, Noszály Sándorral kitartóan nézték a közvetítéseket, ő fényképezőgéppel a kezében, és Fosbury ugrásainál kattintgatni kezdett, majd az így nyert képek segítségével próbálta megtanulni az amerikai atléta módszerét. Mivel itthon nem volt olyan szakember, aki ismerte volna az új stílust, Major magától igyekezett elsajátítani, emiatt a kivitelezése nem is lett ugyanolyan, mint Fosburyé, vagyis bátran beszélhetünk Major-technikáról vagy Major-variánsról, amelyet csak akkor mutatott be az edzőjének, amikor már átugrotta vele a 210 centit.

Magyarországon csak azután kezdték komolyan venni a flopot, hogy Major országos csúcsot ugrott vele, amelyet 1969 és 1973 között még kilencszer javított meg, és végül 224 centiméterig jutott, amit öt éven át senki sem tudott felülmúlni. Olyan hazai riválisok mellett, mint Kelemen Endre, Szepesi Ádám, Tihanyi József és Széles István, hatszor nyert országos bajnoki címet (szabatéren négyszer, fedett pályán pedig kétszer), első szabadtéri Európa-bajnokságán, 1969-ben Athénban, húszévesen az ötödik helyet szerezte meg 214 centivel. Két év múlva Szófiában ő lett Magyarország első fedett pályás Európa-bajnoka 217 centis eredménnyel, címét egy év múlva Grenoble-ban (224 cm) és újabb egy év elteltével Rotterdamban (220 cm) is megvédte. Azóta is ő a magyar atlétika egyetlen háromszoros fedett pályás kontinensbajnoka. Tíz éven keresztül szerepelt a magyar válogatottban, háromszor választották meg az év atlétájának. Egyik legnagyobb hazai riválisa, Kelemen Endre mondta róla később:

Major István kétszer szerepelt olmpián, 1972-ben Münchenben hatodik, 1976-ban Montrealban huszonnegyedik lett. Esélye az olimpiai éremre 1972-ben lett volna, de esett az eső, teljesítményét pedig - mezítlábas stílusa miatt - az időjárási körülmények alapvetően befolyásolták. Akkoriban a döntő rögtön a selejtező utáni napon következett, ő pedig anynyit kiadott magából egy verseny alatt, hogy nem tudta egy nap alatt újra összeszedni az erejét. Tíz évvel később fejezte be a sportolást, Kanadába emigrált, ahol edzőként dolgozott a torontói York Egyetemen, de nem tudta abbahagyni a versenyzést sem. 1990-ben megnyerte a negyven év felettiek veterán Európa-bajnokságát 207 centivel, 2002-ben pedig kanadai rekordot állított fel az ötvenöt év felettiek kategóriájában 185 centis ugrással. 2013-ban látogatott utoljára Magyarországra. 2014. május 5-én, miközben fiával túrázott, rosszul lett és már nem lehetett segíteni rajta. Major István, a magyar atlétika legendás alakja 64 éves korában tragikus hirtelenséggel távozott az élők sorából.

• olimpiai 6. (1972) • 3x fedett pályás Európa-bajnok (1971, 1972, 1973) • fedett pályás Európa-bajnoki ezüstérmes (1974) • 2x Európa-bajnoki 4. (1971, 1974) • 2x universiade-ezüstérmes (1973, 1975) • 4x szabadtéri magyar bajnok (1973, 1976, 1977, 1978) • 2x fedett pályás magyar bajnok (1977, 1978) • 6x magyar csapatbajnok (1969, 1970, 1971, 1973, 1974, 1975) • 3x az év atlétája Magyarországon (1971, 1973, 1974)