A kezdetek
Madarász Endre Szegeden a Felsőkereskedelmi iskolába járt és a sporttal is ott ismerkedett meg. Előbb orvosi tanácsra úszott, majd 1927-től a Szegedi AK színeiben atletizált. Elsősorban súlylökésben és diszkoszvetésben versenyzett. Utóbbi versenyszámban 1928-ban ifjúsági magyar rekordot ért el.
1931-ben Budapestre költözött és előbb az MTK, majd 1934-től a BSzKRt színeiben versenyzett.
Angol- és magyar bajnok, olimpiai pontszerzéssel
A két világháború közötti időszakban az egyik legeredményesebb magyar diszkoszvető volt. Kétszer nyert magyar (1936 és 1937) és angol bajnoki címet (1931 és 1933).
1930 és 1939 között 16-szor szerepelt a magyar válogatottban. Ezidő alatt két olimpián vett részt. 1932-ben Los Angelesben betegen versenyezve 6. helyezést ért el, 1936-ban Berlinben azonban már a selejtezők során kiesett.
Az 1932-es olimpia előtt Madarász Endre elveszítette az amúgy sem jól fizetett állását, emiatt arra az elhatározásra jutott, hogy felhagy az atlétikával és áttér a hivatásos ökölvívásra. Ez kellően megrémisztette az MTK vezetőit, ezért gyorsan megoldást találtak Madarász anyagi helyzetére és diszkoszvetőként vehetett részt az olimpián.
Sportvezető
A második világháborúban a keleti fronton harcolt, ahol szovjet fogságba esett. A fogságban partizánnak jelentkezett, harcolt Magyarország felszabadításáért.
A második világháború után a Partizán SC vezetője lett, majd 1947 közepén a Magyar Kommunista Párt sportosztályára került. 1947-től a Nemzeti Sportbizottság főtitkára, 1951-től hivatásos katonaként a Budapesti Testnevelési és Sportbizottság elnöke volt. Hosszú éveken át, mint a Bp. Honvéd SE elnöke dolgozott; tevékeny életének utolsó éveit a Magyar Testnevelési és Sportszövetségben töltötte. Nyugdíjasként is, már súlyos betegen, nagyon sokat tett a magyar sportmozgalomért.