Sportpályafutása
Kováts Nándor sportolói karrierjét 1896-ban a BBTE színeiben kezdte, mint atléta és tornász. 1902 és 1911 között összesen hétszer nyert magyar bajnokságot a 120y-os gátfutásban és ezen a távon háromszor ért el magyar rekordot. 1902-ben Csehország, 1908-ban Ausztria bajnoka lett 120y-os gátfutásban. Távolugrásban is többször versenyzett. Három olimpián is részt vett. 1906-ban az athéni ún. soronkívüli játékokon tornában csak a csapatversenyben szerepelt, ahol hatodik helyezést ért el. Atlétikában a 110m-es gátfutásban már az előfutamok során kiesett. 1908-ban Londonban 110- és 400m-es gátfutásban indult, négy évvel később Stockholmban pedig távolugrásban próbált szerencsét. A harmadik alkalommal már az FTC atlétikai szakosztályvezetőjeként versenyzett. A stockholmi olimpia után az MTK-hoz igazolt, majd ugyanott professzionális trénernek állt. 1921-ben visszaminősítette magát amatőrnek és újra versenybe állt és egészen 45 éves koráig versenyzett, ismét a BBTE színeiben. Utolsó magyar atlétikai bajnoki címét 1923-ban, 42 évesen szerezte a 110m-es gátfutásban.
A Nemzeti Sport így tudósított az utolsó bajnoki címéről: „Ezalatt a nagyszerű Kováts Nándor az összes gátat simán ugorja, egyet sem dönt s főleg a táv végén nyomulva fel erősen, hat méterrel lesz harmadik. A két elsőt diszkvalifikálni kellett s így Kováts Nándor, a legöregebb magyar aktív versenyző, miután 1902-ben, tehát huszonegy évvel ezelőtt nyerte meg először Magyarország gátfutó bajnokságát s azóta még hat alkalommal sikerült neki ezt a címet megszerezni. Új bajnoki ideje egyébként — érdekes véletlen — azonos 1902. évi bajnoki eredményével. Kováts Nándor 43-ik évében van, tehát idősebb. mint két ellenfele együttvéve!”
“„
Edzőként folytatta
1922-től a BBTE, a MAFC, majd a Bp. Postás atlétikai edzéseit vezette, természetesen amatőr alapon. A torna és az atlétika mellett a Postás SE színeiben futballozott. Civilben postahivatalnokként dolgozott. Budapest ostromakor aknarobbanás okozta a halálát.