Kosárlabdázóból atléta
A sors útjai, és a tornatanárok elképzelései néha kiszámíthatatlanok. Iharos és Rózsavölgyi nagyszerű eredményein és világcsúcsain keresztül férkőzött közel a szívéhez az atlétika, Kovács Lajos maga azonban nem atletizált, hiszen volt már választott sportága. Első gimnazista korában a kosárlabdával jegyezte el magát, s mikor Iharosék egyik világcsúcsot a másik után futották, ő már a székesfehérvári gimnázium kosárlabdacsapatának volt az egyik erőssége. 1954-ben az iskola testnevelőtanára azt mondta neki: "A mezei versenyen maga lesz a csapat ötödik tagja !" Először tiltakozni próbált, de a tanár megmagyarázta neki, hogy nincs más megoldás. "Maga jóalakú fiú" - szólt az indokolás - és a kosárlabda miatt edzésben van. Bízom benne, hogy nem vall szégyent." Kovács Lajos megnyerte a versenyt. Első atlétikai sikere után szinte rögtön Budapesten, az országos ifjúsági mézei bajnokságon találta magát, ahol szintén elsőként szakította át a célszalagot. A szakértők mind egyetértettek, hogy fiúban nagy tehetség rejlik, ami azonban csak akkor bontakozhat ki, ha avatott kezekre bízzák.
Levelező kurzus atlétikából
Mestere László Sándor lett, a volt gyalogló világcsúcstartó, az Újpesti Dózsa edzője. Ezzel nem oldódott meg minden probléma, Kovács Lajos Székesfehérváron lakott, ott járt iskolába, László Sándor pedig Újpesten, a Megyeri úti stadionban vezette az’edzéseket. Az akadályokat úgy hidalták át, hogy az edző és a tanítvány gyakran levelet váltott egymással. László pontosan előírt mindent, és Kovács Lajos jó „levelező tagnak" bizonyult. 1955-ben sorra döntögette az ifjúsági csúcsokat, 1956-ban pedig 1500 méteren 3:46.2-vel a felnőttek között is rangot biztosított magának. Két év alatt nagy reményekre jogosult atléta lett belőle, aminek beváltását 1957-re várták tőle. Ez az év azonban nem úgy sikerült, ahogy a fiatal atléta és az edzője elképzelte. A „távirányítású” edzés egy rövid időre megszakadt a forradalom miatt, és a kényszerszünet éppen az alapozó időszakra esett, így Kovács 1500-on, a neki legkedvezőbb távon mindössze nyolctized másodpercet javult. Sokáig tartó huzavona után 1957 végén felkerülhetett a fővárosba, és rendes tanítvány lett a Lászlő-féle iskolában.
Már fiatalon kitűntek a képességei
Végre megfelelő alapozással készülhetett fel a versenyidényre, aminek meg is volt az eredménye. Győzelmi babér ugyan nem sok termett Kovács Lajosnak 1958-ban, de a veresnyek fejlődésről tanúskodtak. Az Európa-bajnokságon az 1500 méteres síkfutás döntőjén a svéd Dan Waern belelépett a lábába. A versenyt végigfutotta, de helyezetlen maradt. Öt nap múlva azonban Turkuban - sérülése miatt szinte edzések nélkül - 3:41.6-ot futott. A budapesti „amerikás” versenyen kijött a formája, az első napon 1500 méteren Rózsavölgyi mögött lett a második. Másnap pedig 800-on 1:47.7-et ért el. Sőt. Larry Snyder, az amerikai atléták kiváló edzője őt tartotta a kétnapos verseny egyik hősének:
A Iila-fehérek 22 éves középtávfutója annak ellenére, hogy ilyen eredményeket ért el,é s a világranglistákon is helyet biztosított már magának, még nem teljesen kiforrott tudású atléta. Ez igen, így kell bírnia egy klasszis futónak a kétnapos versenyzést. Ez az én emberem!
“„
Világcsúcs után olimpiai szereplés
A szerény, csöndes fiúban nagy akaraterő volt, ha valamilyen célt kitűzött maga elé, azt tűzön-vízen keresztül igyekezett elérni. A kitűnő felépítésű, nyúlánk középtávfutó már 1956-ban magára öltötte a címeres mezt, egykori képek alapján Tábori Lászlóval együtt képviselte színeinket 1500 méteren a stockholmi svéd-magyar viadalon, 1961-ig 18-szor volt válogatott. A nála évekkel idősebb, világhírű kortársaival szemben is aratott egyéni bajnoki sikereket, í kismezei futóbajnokságon 1960-ban és 1961-ben az előző évi bajnokok, Rózsavölgyi István és Iharos Sándor örökébe lépett. Három versenyszámban (4x800 méter, 4x1500 méter, kis mezei futás) négyszer szerepelt, legutoljára 1962-ben a Dózsa bajnokcsapatában, 1958-ban két váltóban is (4x800, 4x1500) Szentgáli Lajossal együtt. Szekeres Béla, Rózsavölgyi István és Iharos Sándor mellett negyedik tagja volt annak a válogatott váltónknak, amelyik 1959. szeptember 29-én 4x1 mérföldön világcsúcsot állított fel. Részt vett az 1960. évi római olimpián 1500 méteren és 800 méteren, utóbbiban a középfutamba jutott.
Felhasznált irodalom
• https://adt.arcanum.com/hu/view/NemzetiSport_1959_01/?query=Kov%C3%A1cs+Lajos+atl%C3%A9tika&pg=23&layout=s
• Atlétika, 1997 (41. évfolyam, 1-12. szám)1997-11-01 / 11-12. szám
• http://www.olympedia.org/athletes/71209