Kontsek

Jolán

Kontsek Jolán 1939. augusztus 29-én született Budapesten, és mielőtt tizenhárom évesen megismerkedett volna az atlétikával, úszni járt. Mikor a középiskolában egyszer a diszkoszt visszadobta a pályán gyakorló fiúknak, felfigyelt rá testnevelő tanára, Szabó Zoltán, így került 1955-ben az Újpesti Dózsához, ahol Simonyi Gábor és Harmati Sándor irányították az edzéseit. Nagyon megszerette a dobóatlétikát, még a vasárnapi istentiszteleteket is kihagyta miatta. Bár gerelyhajításban és súlylökésben is rendszeresen versenyzett, fő száma végül a diszkoszvetés lett, az ment neki a legjobban, ugyanakkor mindháromban szerzett bajnoki címet, igaz, gerelyhajításban csak csapattal. Az 1961-es évi szabadtéri szezont országos csúccsal kezdte, amit júliusban egy hét leforgása alatt háromszor, az év során pedig összesen ötször javított meg. A következő évben egy moszkvai versenyen csak harminchat centiméterrel maradt el a világcsúcstól, a belgrádi Európa-bajnokságon pedig bronzérmet akasztottak a nyakába, és ezután már csak diszkoszvetésre készült.

Az 1964-es tokiói olimpián súlylökésben és diszkoszvetésben is indult, előbbiben hatodik lett, utóbbiban nem jutott a döntőbe. Egy évvel később viszont megnyerte a budapesti universiadét, amely után megválasztották az év sportolónőjének Magyarországon. Az 1966-os budapesti Európa-bajokságon negyedik lett, ugyanakkor előtte nem sokkal vakbélműtéten esett át. A következő év márciusában bokasérüléssel kezdte az évet, de hónapok alatt a világranglista második helyére küzdötte fel magát, és bekerült az Európa-válogatottba is. Miután megnyerte az előolimpiát, az 1968-as mexikóvárosi nyári játékok egyik fő esélyesének tartották, de eső miatt háromszor is meg kellett szakítani a finálét. „Olyan körülmények között dobtunk, hogy lehettem volna első, de hatodik is. Szakadó esőben versenyeznünk, a dobókörben bokáig ért a víz, hiába sepertük ki, pillanatok alatt újra megtelt” – mesélte 2018-ban a Nemzeti Sportnak.

A mexikói olimpia utáni évben gyermeke született, és csak 1970 év elején állt újra edzésbe, de tavasszal már kereken hatvan méter feletti dobással állított fel új magyar csúcsot, ezzel ő lett a hatodik női diszkoszvető a világon, aki elért ezt a határt, sőt, a következő évben tizennyolc centiméterrel túl is dobta. Bár a magyar bajnokságokat egymás után nyerte meg diszkoszvetésben, egészen 1972-ig, egyre gyakoribbá váltak a sérülései, így orvosi tanácsra nem indult a müncheni olimpián sem, és lemondta a válogatottságot. Összesen tizenötször döntötte meg a női diszkoszvetés magyar csúcsát, és huszonhat országos bajnoki címet szerzett. Pályafutása utolsó két évében második lett az országos bajnokságon, és 1975-ben döntött a visszavonulás mellett. Ekkor már egy éve megszerezte a szakedzői diplomát, és öt éve az újpesti Megyeri általános iskolában tanított, mellette pedig ezután edzősködött is a klubjánál, melyet sosem hagyott ott. 1996-ban vonult nyugdíjba, és nyolcvanhárom éves korában, 2022. július 20-án hunyt el.

• olimpiai-6. (1964) • Európa-bajnoki-4. (1966) • Universiade-aranyérmes (1965) • Unviersiade-2. (1963) • universiade-3. (1961, 1963) • 11x magyar bajnok diszkoszvetésben (1960–1962, 1964–1968, 1970–1972) • 8x magyar csapatbajnok diszkoszvetésben (1959, 1964–1968, 1970, 1971) • 2x magyar bajnok súlylökésben (1960, 1961) • 3x magyar csapatbajnok súlylökésben (1965–1967) • magyar csapatbajnok gerelyhajításban (1973) • Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója (1962) • Magyar Népköztársasági Sportérdemérem bronz fokozata (1964) • az év magyar atlétája (1965) • az év magyar sportolónője (1965) • a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem ezüst fokozata (1968) • a Magyar Népköztársaság Kiváló Sportolója (1970) • Magyar sportért-díj (1996)