Kóczán

Mór

Kóczán Mór 1885. január 8-án született Kocs községben, édesapja, Kóczán Lajos a helyi református elemi iskolája tanítója volt, ahol fia is tanulni kezdett. Gimnáziumba Pápára került, a református gimnázium tanulója lett, és itt ismerkedett meg az atlétikával tizenhat éves korában, elsősorban a dobószámok, a súlylökés, a diszkoszvetés és a gerelyhajítás keltették fel az érdeklődését. A gimnázium utolsó két osztályát Beregszászon végezte, és egy lőcsei diákversenyen elért kiváló súlylökő eredményének híre egészen a fővárosig jutott. A Budapesti Torna Club két fiatal versenyzője meg is látogatta, és a klubhoz invitálták, de csak másodszorra, 1905-ben fogadta el az ajánlatukat, amikor megígérték, hogy fedezik a versenyzéssel kapcsolatos kiadásait. Különös helyzetbe került, hiszen tanárai a Pápai Református Teológiai Akadémián nem helyeselték szabadidős tevékenységét, mondván, "egy jövendőbeli papnak hogyan járhat ilyen komédián az esze?", mégis, mindig megadták neki az engedélyt, ha kikérte magát versenyre. Miután 1908-ban 57.05 méteres dobásával nem hivatalosan a világrekordot is túlszárnyalta, behívták az 1908-as londoni olimpiára utazó csapatba. Mivel a vizsgákat elvégezte és az oklevelet megszerezte, a brit fővárosba már lelkészként utazott, és bár négy versenyszámban is indult (diszkoszvetés, görög stílusú diszkoszvetés, szabadfogású gerelyhajítás, súlylökés), üres kézzel tért haza, ugyanis egyikben sem ért el jelentősebb eredményt, már a selejtezőkben kiesett. Ez azonban nem törte le.

Professzorai továbbra sem nézték jó szemmel sportolói tevékenységét, de Kóczánt ez nem zavarta, 1910-ben a Ferencvárosi Torna Clubhoz igazolt, ahol a következő év őszén a hivatalosan nem elfogadott „végén fogásos” stílussal 60.64 méteres, újabb világcsúcsot ért el gerelyhajításban. Ami azonban nem lehetett hivatalos, egyrészt mert a világcsúcsokat csak a következő évtől kezdték el hivatalosan vezetni, másrészt a versenyző módszere sem volt érvényes, ugyanakkor a magyar mezőnyben 1911 és 1914 között senki sem tudta legyőzni. Kóczán Mór az 1912-es stockholmi olimpiára jó formában utazott, esélyesként beszéltek róla. Egy gond volt csak, egyházi elöljárói megunták a kettős tevékenységét, ezért nem járultak hozzá, hogy induljon a nyári játékokon, így Kovács Miklós álnéven kellett Svédországba utaznia, ahol ezúttal három versenyszámban mérette meg magát, gerelyhajításban pedig 55.50 méteres eredménnyel a bronzérmet szerezte meg, ami egyben klubja, az FTC első olimpiai érme is volt. Történelmet írt, mert ő volt az első nem skandináv versenyző, aki olimpiai dobogóra állhatott gerelyhajításban, sőt, akár nyerhetett is volna, mert kétszer is sikerült túldobnia a svéd Eric Lemminget (60.64) és a finn Julius Saaristót (58.66), a svéd versenybírók azonban úgy ítélték meg, hogy belépett, ezért mindkét kísérletet érvénytelenítették. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság egyébként az 1912-es olimpia után úgy döntött, hogy ezentúl nemzetközi bíróknak kell részt venni a versenyein.

Kóczán Mór több olimpián magyar színekben már nem tudott indulni, az első világháború kitörése teljesen megváltoztatta az életét. Igaz, előtte még Londonban angol bajnokságot nyert gerelyhajításban, amiért végül csak megkapta az aranyérmét, amit az angol királynő akasztott a nyakába. Ugyanebben az évben a csallóközi Csilizradvány református lelkésze lett, és 34 éven át ott is maradt, a határváltozásokkal járó trianoni békeszerződés után sem hagyta el a közösségét. Megnősült, sportkört alapított, és nemcsak hívei lelki, de fizikai fejlődését is szem előtt tartotta. Sőt, a sajátját is, előbb a Pozsonyi Torna Club, majd annak anyagi ellehetetlenülése után a prágai Sparta Praha dobóatlétája volt, 1920-ban csehszlovák bajnoki címet szerzett, és csehszlovák színekben indult a 1924-es olimpián. Az aktív versenyzéssel 41 évesen hagyott fel. Kóczán Mórt a családjával együtt 1948-ban telepítették haza Magyarországra, ahol 1955-ben Göd nyugdíjas lelkésze lett, de továbbra is aktív társadalmi életet élt, és az atlétikával sem szakított, edzőként és versenybíróként tevékenykedett. Nyolcvanhét évesen, 1972. július 30-án hunyt el, emlékére 1999-ben Göd városa a nevét viselő vándordíjat alapított, amellyel a tehetséges sportolókat jutalmazzák.

• 5x magyar bajnok (1911–1914, 1918), • angol bajnok (1914), • csehszlovák bajnok (1920)