A földrajz és a testnevelés harca
Dr. Kismartoni Károly 1911-ben született Bécsben, középiskolai tanulmányait Győrben fejezte be a bencés főgimnáziumban. Érettségi után két felsőoktatási intézménybe is felvételizett, és egyidejűleg mindkettőbe, a Pázmány Péter Tudományegyetem történelem–földrajz szakára és a Magyar Testnevelési Főiskolára is felvételt nyert. Utóbbin évfolyam-másodikként végezve ösztöndíjat kapott, ami párhuzamos tanulmányai sikerét is előmozdította, azaz 1930 és 1934 között két diplomát szerzett. Az egyetemi évek befejezése után három évvel doktorált földrajzból, de a két nagy szerelem, a földrajz és a sport-testnevelés harca az utóbbi javára dőlt el.
Kezdő tanárként is országos hírnévre tett szert
Kismartoni Károly a pécsi Pius Főgimnáziumban mint testnevelő kezdte el tanári pályáját. Az ő tanácsára a főgimnázium akkori igazgatója – aki 92 évesen még mindig aktív barátja volt – az iskola rendelkezésére álló 45 hektárnyi földterületből lépcsőzetes elrendezésben hét sportpályát építtetett. A létesítmények ma a pécsi tanárképzést segítik. A kezdő tanár működésének első nagy eredménye az atlétika nagy mérvű felfuttatása volt, országos hírnévre tett szert. Kiemelték, és Budapestre került a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumba, sportirányítói vonalra. 1945 és 1948 között a Testnevelési Főiskola tanára lett, ahol a Tanítás Tanszék vezetője volt, és segített az Atlétikai Tanszék munkájában is. Ezután 1948-tól 1967-ig a Műszaki Egyetem tanára volt.
Én elsősorban edzőtípusú testnevelő tanárnak vallom magam. Mindig és mindenben az eredményességet néztem és kerestem. Természetesen nem mindenáron. Akik nálam kezdtek, kellően meg voltak fizikailag alapozva, és nem küszködtek sérülésekkel. Fokozatosan jöttek fel, és képességeikhez viszonyítva mindig eredményesen szerepeltek.
“„
Sokat tapasztalt, sikeres edző volt
Mint edző szinte mindent kitapasztalt, amit ezen a területen lehet, az évek folyamán elsősorban az atlétika ugrószámai foglalkoztatták. Az 1948-as londoni olimpián szövetségi vezetőedző volt, és a magyar atlétika kiválóan vizsgázott a nyári játékokon, két aranyérem született Németh Imre és Gyarmati Olga révén, a 4 x 100-as váltó, azaz a „villámikrek” a negyedik helyen végeztek, de a gerelyhajító Várszegi József bronzérme és Klics Ferenc diszkoszvető ötödik helye is jelentős eredmény volt. A későbbiekben is sok helyen megfordult tanítványaival, sokat látott és tapasztalt a világban. 1967-től 1976-os nyugállományba vonulásáig a MAFC atlétikai szakosztályának mesteredzője volt. Kiemelkedő sikereket elért tanítványai közül érdemes megemlíteni Goldoványi Béla futót, Zsitvai Zoltán rúdugrót, Gyarmati Olga távolugrót és Földessy Ödön távolugrót.
Hálát adok az égnek, hogy pályafutásom befejezése előtt még két olyan versenyzőt adhattam a magyar atlétikának, mint Rudolf Erika és Mátay Andrea.
“„
Kiemelkedő szakirodalmi tevékenységet folytatott
Az edzői sikerek mellett szakirodalmi tevékenységet is folytatott, az „Atlétika” tankönyv I-II. kiadásában az ugrások anyagának, valamint a „Rúdugrás oktatása” című szakkönyv szerzője. Cikkei közül említést érdemel a „Hasmánt - flop - sky pole technikák”. 1949-ben a sportérdemérem bronzfokozatával tüntették ki, és ugyanezt az elismerést 1974-ben még egyszer megkapta. Nagy álma, hogy öt fiából rúdugrócsapatot állítson össze, nem sikerült, de mindegyik első osztályú versenyző, ifjúsági válogatott és diplomás ember lett. Aktív pályafutása több mint öt évtizednyi tanári munkát, edzői sikereket és kiemelkedő szakirodalmi tevékenységet ölelt fel.
Forrás
• A testnevelés tanítása, 1985 (21. évfolyam, 1–6. szám) 1985/2. szám
• Somorjai László: Az aranydiplomás: dr. Kismartoni Károly