Király

Józsefné

Király Józsefné 1949. augusztus 5-én született Mikófalván, Kovács Máté és Kovács Máténé Izolda gyermekeként. Király Józsefné háromszoros paralimpiai ezüstérmes sportoló, illetve rövid sportkarrierje során több Európa-bajnoki és világbajnoki helyezést is begyűjtött. Pesten a BGSzC II. Rákóczi Ferenc Technikumban tanult, mely egy még napjainkban is működő intézmény a Wesselényi utcában. Azért költözött a fővárosba, mert ott lehetősége volt a sérültsége ellenére is sportolni.

A sporttal viszonylag későn, 1981-ben került szorosabb kapcsolatba a Mozgássérültek Heves Megyei Egyesületének révén, melynek férje, Király József volt az elnöke akkoriban. Őt kísérte el egy Szombathelyi versenyre, akkor merült fel az ötlet, hogy ő is versenyezhetne a dobószámokban. Nagy meglepetést okozva mindhárom számban nyert, ez adta meg a kezdőlökést számára. Mikor a főiskolán dolgozott Egerben, a testnevelő tanszékről karolta fel Galambos Sándor, aki később az edzője lett. Az ülőröplabda és az atlétika ragadta meg a figyelmét, de más sportágakban is kipróbálta magát. Végül, mikor választania kellett, az atlétika javára döntött és azzal kezdett komolyabb szinten foglalkozni. Az edzésekre a többi hallgatóval együtt járt, Galambos Sándor segítségével és iránymutatásával készültek. Király Józsefné 80 kilogrammal is tudott fekve nyomni, ez tette lehetővé, hogy az ép társaival is felvette a versenyt, sőt legtöbb esetben le is győzte őket.

Karrierje legkiemelkedőbb pontja New York-ban 1984-ben a Fáklya Világjátékok volt, ahol három versenyszámban is rajthoz állt, diszkoszvetésben, súlylökésben és gerelyhajításban mérte össze erejét vetélytársaival. Életében először ült repülőgépen, így igazán izgalmas utazásként élte meg az Amerikai Egyesült Államokba vezető utat. A paralimpián különböző sérültségi kategóriákra osztják a sportolókat, és az egy kategóriába került versenyzők küzdenek egymással. Király Józsefné az L5-ös kategóriába került, ami akkoriban az egyik legnépesebbnek számított. New York-ban kerekesszékbe akarták ültetni, hogy ülve versenyezzen, de kiharcolta, hogy az álló kategóriában indulhasson. Mindhárom versenyszám során ezüstérmet tudott szerezni, melyekből már csak egyet tart otthon, a további kettő közül az egyiket odaajándékozta edzőjének, míg a másik megtekinthető az Egri Sportmúzeumban.

Sajnálatos módon, az akkoriban még csak fejlődő paralimpiai mozgalom miatt történhetett az, hogy súlylökésben, ahol álló helyzetből is 7 méterre tudta lökni a 4 kilogrammos súlyt, a különböző versenybírók más-más mértékrendszert használtak. Egyikük yardban, másikuk centiméterben mért, így a végén, a félreértések okán, csak a második helyet szerezte meg. Ennek kapcsán szeretett volna óvni, hogy neki ítéljék az aranyérmet, de a magyar csapat a gyenge tolmácsa miatt, nem tudta lekommunikálni, így ebben a versenyszámban is ezüstérmet akasztottak a nyakába.

Amire még meghatározó momentumként emlékezett vissza New York-ból, hogy Ronald Reagan elnök a paralimpia megnyitóján magyarul köszöntötte őket: „Isten hozta a magyarokat!”. De a hazaútjuk is kalandos volt, ugyanis a rossz időjárás miatt törölték a járatukat, így a svájciakkal együtt, egy katonai gépen érkeztek Zürichbe, onnan utaztak tovább Budapestre. Azóta is a New York-i Fáklya Világjátékokon résztvevő Magyar Paralimpiai Csapat a legsikeresebb hazánk történetében, akkor 13 arany, 11 ezüst és 5 bronzérmet szerzett a küldöttség.

Király Józsefné 1987-ig foglalkozott aktívan a sportolással, utána vonult vissza, rövid, 6 éves karrierje során azonban a paralimpiai ezüstérmek mellett más nemzetközi versenyeken is a dobogón végzett. A paralimpia előtt Belgiumban rendezett Európa-bajnokságon nyerni tudott. Azonban az évek során megváltoztatták a sérültségi kategóriákat és az, amiben versenyzett (L5) megszűnt, valamint családi életére, születendő gyermekeire fókuszált inkább. Így, végül fájó szívvel, de felhagyott az aktív sportolással. A sportszeretete tovább öröklődött, lányai, unokái is rendszeresen sportolnak, atletizálnak, judóznak és vízilabdáznak. Kiemelkedő sikereinek köszönhetően meghívták őt és versenytársait a szöuli olimpia előtt az eskütételre, melyre nagy megtiszteltetésként emlékszik vissza. Emellett Heves megye nagykövetének választották és 2001-ben díjat kapott a Magyar Olimpiai Akadémiától. Király Józsefné napjainkban Egerszalókon él férjével, továbbra is figyelemmel követi a hazai parasportot, remélve, hogy idővel megfelelő utánpótlás alakul ki és hogy több vidéki sportolót karolnak majd fel a jövőben.