Sokoldalú sportember, aki szerencsére rátalált a hosszútávfutásra
Kellner Gyula Budapesten született 1871. április 11-én, jómódú nyomdászcsalád gyermekeként, de már tanulmányai alatt is egyre szívesebben foglalkozott a sporttal, a korabeli szokásoknak megfelelően sokoldalúan, a birkózás, az úszás, a kerékpározás, a torna és a súlyemelés mellett atletizált is, a rövidtávfutás és a gyaloglás után váltott a hosszútávfutásra.
Az első újkori olimpia előtt néhány hónappal igazolt át a Magyar Testgyakorlók Köréből a Budapesti Torna Clubba, és a maratoni futásban jelentkezett az athéni játékokra, majd miután márciusban, az Orczy-kertben tartott próbaversenyen húsz kilométert lefutott időre, a Magyar Olimpiai Bizottság az utazó csapatba válogatta.
Tüzet nyitottak rá a határon
A hosszú utazás során történt egy kis incidens is, a vonat hosszabb időre megállt a szerb-török határon, ezért Kellner úgy gondolta, edz egyet, de véletlenül átfutott Törökországba, mire a határőrök azonnal tüzet nyitottak rá, és csak a szerencsének köszönhette, hogy ép bőrrel megúszta a kalandot.
A Maratón és Athén között rendezett olimpiai versenyt április 10-én rendezték, a stadionban negyvenezer néző várta a befutókat. Az első három helyezett hazai versenyző lett, azonban a harmadikról, Szpiridon Belokaszról kiderült, hogy a táv egy részét lovas kocsin tette meg, és csak a stadion előtt hat kilométerrel állt vissza a versenybe, így kizárták, és a negyedik helyezett Kellner Gyula lépett egyet előre, 3:06:35 órás eredményével. A harmadikok helyezettek nem kaptak érmet a játékokon, Kellnernek III. György görög király azonban egy aranyórát ajándékozott.
Belőle nyomdász, fiából olimpikon lett
Kellner a következő évben eljegyezte Drosdatius Adélt, majd még évekig versenyzett, mielőtt családot alapítottak volna, de olimpiára már nem jutott ki. Fiából később Késmárky Kornél néven az ország legjobb magasugrója, olimpikon lett, az 1928-as amszterdami olimpián versenyzett.
Visszavonulása után átvette édesapja nyomdáját, a Kellner és Mohrlüder litográfiai műintézetet és könyvnyomdát, mely a fővárosban, a Csáky utcában volt. A cég az első világháború után egyre nehezebb helyzetbe került, a harmincas években fel is számolták, Kellner elszegényedett és Szolnokra költözött a lányához, ahol hatvankilenc éves korában, 1940. július 28-án hunyt el.