Sportpályafutása
Horváth István középiskolás korában Zalaegerszegen, a helyi gimnáziumban kezdett atletizálni. Szinte valamennyi számban versenyzett, de legnagyobb sikereit súlylökésben és diszkoszvetésben érte el. 1931-ben már a Zalaegerszegi MOVE színeiben versenyezve, súlylökésben második helyezést ért el az országos bajnokságon. Ezután eredményei nem javultak és emiatt 1933-ban a MAC-ba igazolt. 1933-ban, 1934-ben és 1935-ban ismét második helyen végzett az országos bajnokságban. 1931 és 1936 között a pécsi tanítóképzőbe járt és ezidő alatt Somfay Elemér edzette. 1936-ban, egy hónappal a berlini olimpia előtt 15,20m-es egyéni legjobbjával szerezte meg egyetlen egyéni országos bajnoki címét, azt a Darányit megelőzve, aki a megelőző 10 évben mindig megnyerte a magyar bajnokságot. Utolsó magyar bajnokságán, 1937-ben ismét második helyezést ért el.
1934 és 1937 között kilenc alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. 1936-ban részt vett a berlini olimpián, ahol legjobbjától jelentősen elmaradva a 14. helyen végzett. 1937-ben be is fejezte versenyzést, ennek elismeréséül a Magyar Atlétikai Szövetség emlékéremmel jutalmazza meg.
Pedagógusi pályája
1936-ban végezte el a pécsi Tanítóképző főiskolát. Sportpályafutása befejezése után, 1937-ben végzettségének megfelelően először, mint helyettes tanító a XII. kerületi Diana utcai általános iskolában kapott munkát, ahol egészen 1944-ig dolgozott.
1944 közepén, mint atlétikai szaktanárt katonai szolgálatra vezényelték a Központi Testnevelési Intézethez. A háború befejeztével amerikai fogságba került, ahonnan csak 1945. októberében szabadult. Előbb régi munkahelyére ment vissza, majd 1950-ben igazgatói kinevezést kapott előbb a XII. kerületi Városmajor utcai általános leányiskolába, majd 1965-ben a régi munkahelyén.