Nyolcszoros bajnok, ötszörös csúcstartó
Homonnay Tamás sportpályafutását 1941-ben a MAC egyesületében kezdte. Sok kortársához hasonlóan a második világháború megtörte a pályafutását. A háború után, 1946 és 1956 között a Vasas színeiben folytatta, és 1949 és 1956 között egymás után nyolcszor nyert magyar bajnokságot rúdugrásban. Az országos csúcsot öt alkalommal megjavítva az európai szinten akkor figyelemre méltó 4,35 m-ig jutott. 1948 és 1956 között 31 alkalommal szerepelt a magyar válogatottban. A főiskolai világbajnokságokon 1954-ben Budapesten 4,20 méterrel aranyérmet szerzett, emellett kétszer is a negyedik helyen végzett (1949, 1951). Az 1952-es helsinki olimpián 4,10 méterrel a 11., az 1954-es berni Európa-bajnokságon 4,30 méterrel az ötödik helyet szerezte meg.
A civil életben is sokra vitte
1948-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen jogi doktori címet szerzett, majd 1951-ben ugyanott ügyvédi vizsgát tett. 1951 és 1956 között a Budapesti Teherfuvarozási Vállalatnál, majd a Népstadion Vállalatnál ügyvédként dolgozott. 1956-ban, a szabadságharc bukása után, az Egyesült Államokban telepedett le. 1960-ban a New York Egyetemen közgazdász diplomát szerzett, és különböző amerikai vállalatoknál töltött be vezető pozíciókat. A tengerentúli élete alatt is igyekezett szoros kapcsolatot tartani a magyar sportélettel, az amerikai versenyeik alkalmával úszók, teniszezők gyakorta keresték fel, és élvezték vendéglátását.
Emlékezete
2013-as halála után a magyar bajnokság rúdugró versenyszáma egyben dr. Homonnay Tamás emlékverseny. Testvére, a 2011-ben Budapesten elhunyt dr. Homonnay András szintén a Vasas atlétája volt 400 m síkfutóként.
Forrás
• olympedia.org
• arcanum.hu
• Kozák Péter: Ki kicsoda a magyar sportéletben? Sportolók, edzők, sportvezetők, sportújságírók, sportorvosok, sportszakemberek. I. kötet A–H (Szekszárd, 1994)
• Antal Zoltán – Sass Tibor – László István: A magyar sport kézikönyve 1972 (Budapest, 1972)
• Hencsei Pál – Horváth Vilmos (szerk.): A Magyar Olimpiai Akadémia évkönyve 2013 (Budapest, 2014)