Válogatott atlétából sportriporter lett
Gyulai István annak ellenére lett a magyar atlétika egyik legismertebb alakja, hogy legnagyobb eredményeit nem a pályán érte el. Futóként is letette a névjegyét, a hatvanas években a Budapesti Honvéd és a BEAC versenyzőjeként 28 magyar bajnoki címet szerzett, a dobogó legfelső fokára állhatott az 1963-as brazíliai Universiadén Csutorás Csabával, Mihályfi Lászlóval és Rábai Gyulával a 4x100-as váltó csapatában, két év múlva Budapesten ugyanezzel a négyessel ezüstérmesek lettek a 400-as váltóban, a kettő között, 1964-ben pedig egyéniben indult a tokiói olimpián. Kiemelkedő kommunikációs érzéke már versenyző korában nyilvánvalóvá vált, beszélt angolul, németül, oroszul, franciául, olaszul és spanyolul is, így tanítványai és első felesége, az Európa-bajnoki bronzérmes atléta, Kazi Olga biztatására jelentkezett a Pályabelépő című tehetségkutató pályázatra, amelynek győztesei között rögtön állást kapott a Magyar Televíziónál.
Az atlétika erősebb volt a televíziónál
Pályafutása nagyon gyorsan ívelt felfelé, 1970-ben gyakornokként kezdett, de egy év múlva már a televízió munkatársaként, majd 1978-től főmunkatársaként dolgozott. Kiemelkedő nyelvtudásának köszönhetően nemzetközi karrierje is beindult, 1977 és 1989 között a Nemzetközi Sportújságíró-szövetség (AIPS) főtitkárhelyettesi, 1989-től főtitkári posztját töltötte be, miközben a televízió 1988-ben kinevezte rovatvezetőnek, 1990-ben pedig a sportosztály helyettes vezetője, egy év múlva vezetője lett. Több száz Telesportot vezetve és sporteseményt közvetítve vált országszerte ismertté és népszerűvé. Gyulai István tudására több területen is igényt tartottak, ő azonban sosem szakadt el nagy szerelmétől, az atlétikától. Már 1984-ben beválasztották a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) tanácsába, dr. Sír József helyére, majd az 1991-es tokiói világbajnokságon a szervezet akkori elnöke, az olasz Primo Nebiolo kérésére elvállalta a világszervezet főtitkári posztját.
Sokat köszönhet neki a magyar atlétika
1972 és 2004 között valamennyi téli és nyári olimpián ott volt: először riporterként, később sportdiplomataként, ugyanis 1992-ben abbahagyta a televíziózást, mert rájött, a kettőt nem tudja összeegyeztetni, bár élete végéig az MTV állományában maradt. Egykori válogatott atlétaként itthon is szerepet vállalt a sportág vezetésében, tíz éven át volt a Magyar Atlétikai Szövetség (MASZ) elnökségi tagja, amelynek 2001-es távozásakor tiszteletbeli elnöke lett. Az ő sportdiplomáciai tevékenységének köszönhetően Magyarország több rangos atlétikai világversenyt is rendezhetett ebben az időszakban, többek között az 1994-es mezeifutó-világbajnokságot, az 1998-as Európa-bajnokságot, a 2001-es ifjúsági vb-t és a 2004-es fedett pályás vb-t, és védnőke volt a salgótarjáni és somoskői ugrógáláknak. Szerette a téli sportokat is, fiaival, Miklóssal és Mártonnal a kilencvenes és kétezres években fontos szerepet vállalt a magyar bob felélesztésében és abban, hogy csapatunk négy téli olimpián képviselte hazánkat.
Emlékét a legrangosabb magyar atlétikai verseny őrzi
Gyulai István 2003-ban ment nyugdíjba, és 2006. március 11-én hunyt el súlyos betegség után Monte-Carlóban. Emlékét nemcsak négy gyermeke, Miklós (2009-től 2026-ig a MASZ elnöke), Márton (előbb az Európai Atlétikai Szövetség tanácsának és végrehajtó bizottságának tagja, majd a Nemzetközi Atlétikai Szövetség sportigazgatója), Katalin és Júlia ápolja, hanem a magyar atlétika és a sportújságírói szakma is. Az ő nevét viseli a legrangosabb magyar atlétikai verseny, a 2011 óta minden év nyarán előbb Budapesten, majd Székesfehérváron, aztán újra a fővárosban megrendezett Gyulai István Memorial, a Magyar Sportújságírók Szövetsége (MSÚSZ) pedig 2016-ban a Világnapi elismerések helyett alapította meg az éves Gyulai István-díjat.
Díjai, eredményei
• olimpikon (1974)
• Universiade-aranyérmes 4x100 m váltóban (1963)
• Universiade-ezüstérmes 4x400 m váltóban (1965)
• 3x magyar bajnok 400 méteren (1963, 1964, 1966)
• 7x magyar bajnok 4x100 méteres váltóban (1962-1966, 1968, 1969)
• 6x magyar bajnok 4x200 m váltóban (1962, 1964, 1967-1970)
• 6x magyar bajnok 4x400 m váltóban (1962-1965, 1967, 1968)
• Olasz Köztársaság Lovagrendje (1989)
• Esterházy Miksa-díj (2002)
• Magyar Örökség-díj (2003)
