A Fradiból az MTK-hoz vezetett az útja
Grósz István 1915-ben az FTC-ben kezdte sportpályafutását, ahol 1916 és 1917 között 4 magyar bajnoki címet nyert mezei futásban. 1917-ben átlépett a rivális MTK-ba, ugyanis a Fradi nem őt, hanem Némethy Jenőt indította a pályabajnokságon 800 és 1500 mése síkfutásban, ezt pedig zokon vette. Az MTK-nál Bodor Ödön lett az edzője, közös munkájuknak meg is volt az eredménye, Grósz 1918 és 24 között 12 magyar bajnokságot nyert. 1918-ban 800 és 1500 méteren, 1918-ban és 1919-ben mezei futásban, 1920-ban 1500 méteren szerzett bajnoki címet, 1924 és 1926 között pedig sorozatban háromszor nyert bajnokságot 5000 méteren. Az 1922-ben, 1923-ban és 1924-ben is tagja volt a bajnoki címet nyert MTK mezei futó csapatának.
Otthagyta a Műegyetemet édesapja halála miatt
1922-ben és 1927-ben a 4 x 1500m-en bajnok váltóban szerepelt, és tagja volt az 1922-ben bajnok MTK 5000 méteres futócsapatának. 1924-ben indult a párizsi olimpián is, ahol 1500m-en nem jutott döntőbe. Grósz István két évet végzett a Műegyetemen, amikor meghalt az édesapja, akinek péküzeme volt, így otthagyta a tanulmányait és visszament a családi péküzletbe. A háziúr azonban felmondott és a péküzletet be kellett zárni. Ezután az újpesti izzólámpagyárban irodai munkát kapott, de a második világháború alatt zsidó származása miatt koncentrációs táborba került, ahol 1945-ben elhunyt.
Díjai, eredményei
• olimpikon (1924)
• magyar bajnok 800 m-en (1918)
• 2x magyar bajnok 1500 m-en (1918, 1920)
• 3x magyar bajnok 5000 m-en (1924, 1925, 1926)
• magyar csapatbajnok 5000 m-en (1922)
• 4x magyar bajnok mezei futásban (1916, 1917, 1918, 1919)
• 5x magyar csapatbajnok mezei futásban (1916, 1917, 1922, 1923, 1924)
