Olimpiai pontszerző magasugrásban
Gáspár Jenő az egyik utolsó all round magyar atléta volt, aki az atlétika szinte valamennyi szakágában (rövidtávfutás, ugró- és dobószámok) versenyzett. Pályafutását 1910-ban a MAC színeiben kezdte és három év (1920-1923) BBTE-s kitérőt eltekintve végig ott szerepelt. Még az első világháború kitörése előtt 191cm-es ugrással országos rekordot javított magasugrásban. Az első világháborúban harctéri szolgálatot teljesített (1914–1918), az olasz fronton többször súlyosan megsebesült.
Akkoriban azt tartották, hogy amennyiben nem szakítja derékba pályafutását a háború, egészen bizonyosan ő lehetett volna az első magyar, aki eléri a 2m-es magasságot.
A háború után folytatta, nem is akárhogyan. Magasugrásban 1923-ban első helyen végzett az ún. göteborgi kisolimpián, egy évvel később pedig ötödik helyen végzett a párizsi olimpiai játékokon.
Nemzetközi sikerei mellett hatszor nyerte meg magasugrásban a magyar bajnokságot (1915, 1919, 1920, 1923, 1924, 1925). 1919-ben egyesülete 5 x 100 m-es váltójával, valamint magasugró, távolugró, súlylökő és diszkoszvető csapatával is bajnoki címet szerzett. Magasugrásban 1925-ben saját országos csúcsát 193cm-re javította és a verseny után vissza is vonult. Élete utolsó versenyén, ereje teljében, a rekordot tapsoló közönség örömteli tüntetése közben búcsúzott a salaktól.
Edzőként is sikeres volt
Pályafutása után sem szakadt el az atlétikától. Széleskörű tapasztalatait a nevelés terén hasznosította. Idehaza is eredményesen működött, de Olaszországban aratta a legnagyobb elismerést, amikor az addig gyermekcipőjét taposó olasz atlétikát Európa egyik legerősebb gárdájává képezte. 1943-ban hazatért és a MAC edzőjeként dolgozott. Budapest ostroma idején vesztette életét.