Garay

Sándor

Nehezen indult be sportolói karrierje, gyerekkorában TBC-vel és szívpanaszokkal kezelték, testnevelésből pedig fel is mentették, és nem sorozták be katonának sem. Az élete 21 éves korában változott meg, amikor egy barátjával belógtak egy atlétikai versenyre, és elhatározta, hogy futó lesz. Az elhatározás azonban nem volt elég, mert négy helyről is eltanácsolták gyenge fizikuma miatt, de óriási akaraterejének köszönhetően javulni kezdtek az eredményei, aminek hatására a MAC-hoz került, ahol olyan klasszisokkal készülhetett tovább, mint Szabó Miklós és Istenes Gusztáv. Első egyéni magyar bajnoki címét 1944-ben szerezte 1500 méteren, amelyet hatszor meg is védett, közben háromszor aranyérmes lett 800 méteren is, háromszor pedig 5000 méteren, pályafutása alatt összesen 42 országos bajnoki címet szerzett, ha a mezei futást is beleszámoljuk. Annyira elszánt volt, hogy a háború alatt a függőfolyosón és a lépcsőházban is edzett.

Első felnőtt világversenyén, az 1946-os oslói Európa-bajnokságon ötödik lett 1500 méteren, már a Vasas atlétájaként. Nagyon büszke volt egy 1947-es londoni sikerére, amikor első külföldiként mindenkit legyőzött egy mérföldön, holott Angliában szinte nemzeti versenyszám volt ez a táv. A fáma szerint mikor felkísérték a királynő elé, annyira szégyellte lyukas cipőjét, hogy inkább mezítláb csókolt kezet neki. Nyert angol és balkán bajnokságot is, az 1500 méteres futást például Bukarestben egyenesen "Garay-versenyszámként" emlegették, mert öt éven keresztül senki sem tudta őt legyőzni. 1952-ben súlyos sérülést senvedett, elszakadt az Achilles-ina, de nem okozott törést a karrierjében, nem tántorította vissza az edzéstől, egy hét pihenés után mankóval és gipsszel lement a tornaterembe, odaszíjazta magát a bordásfalhoz és úgy erősített. Tíz futóedzést követően pedig 1500 méteren új országos csúccsal nyert, amivel kijutott a helsinki olimpiára is.

Soha nem adott fel versenyt, 1953. augusztusában, a Népstadion átadásán például megnyerte a 3000 méteres síkfutást úgy, hogy nyolcvanezer ember szurkolt neki teli torokból, amikor kétszáz méterrel a cél előtt látszott rajta, hogy elfogyott az erejével, de amikor meghallotta, hogy a nevét skandálják, önkívületi állapotban ért célba elsőként. 1953. szeptember 23-án tagja volt annak a 4x1500 méteres váltónak (Garay Sándor, Béres Ernő, Rózsavölgyi István, Iharos Sándor), amely Budapesten 15:29.2-es világcsúcsot futott. Tizennégyszer szerepelt a magyar válogatottban, két olimpián vett részt, 1948-ban Londonban hetedik lett 1500 méteren. Ugyanezen a távon 1952-ben Helsinkiben nem jutott be a középdöntőbe, de ebben az évben magyar bajnok lett 1500 és 5000 méteren is. Az 1954-es Európa-bajnokságon kilencedikként ért célba az 5000 méteres síkfutás döntőjében.

Versenyzői pályafutása után elvégezte a Testnevelési Főiskola tanár-, gyógytestnevelés- és edzői, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetem pszichológia szakát. A Vasasban kezdett edzősködni, 1974 és 1980 között a Magyar Atlétikai szövetség elnöke volt, 1974 és 1988 között pedig a Magyar Olimpiai Bizottság tagja. Mesteredző, akinek tanítványai több, mint 60 országos bajnoki címet szereztek, két éven át volt futóedzője a legjobb öttusázóknak, az olimpiai bajnok Balczó Andrásnak és Móna Istvánnak, a Vasas focistával is dolgozott, a hatvanas évektől tájfutókat edzett. Pontossága legendás volt, Rákosszentmihályról járt be BKV-val edzést tartani, de sohasem késett és sosem maradt el miatta egyetlen foglalkozás sem. A sportolást sem hagyta abba, 1990-ben még indult maratonon. 1998-ban súlyos agyvérzés érte, lebénult a bal oldala, de hihetetlen akaraterővel újra megtanult járni és beszélni. 2006. március 6-án, nyolcvanhat éves korában hunyt el. Egyszer azt nyilatkozta:

• olimpiai 7. 1500 méteren (1948) • Európa-bajnoki 5. 1500 méteren (1946) • Európa-bajnoki 9. 5000 méteren (1954) • világcsúcstartó a 4x1500 méteres váltóval (1953) • 8x magyar bajnok 1500 méteres síkfutásban (1944, 1945, 1946, 1947, 1948, 1949, 1950, 1952) • 3x magyar bajnok 800 méteres síkfutásban (1946, 1947, 1948) • 3x magyar bajnok 5000 méteres síkfutásban (1945, 1946, 1952) • 5x magyar bajnok 5000 méteren, csapatban (1943, 1945, 1946, 1948, 1950) • 5x magyar bajnok kis mezei futásban (1946, 1947, 1948, 1949, 1950) • magyar bajnok mezei futásban (1953) • 2x magyar bajnok kis mezei futásban, csapatban (1948, 1949) • magyar bajnok mezei futásban, csapatban (1953) • magyar bajnok 4x400 méteres váltóban (1948) • 5x magyar bajnok 4x400 méteres váltóban (1943, 1944, 1946, 1947, 1948) • 7x magyar bajnok 4x1500 méteres váltóban (1943, 1944, 1945, 1946, 1947, 1948, 1950)