Országos bajnoki címek, olimpiai részvétellel
Faczinek Ferenc már középiskolásként indult atlétikai versenyeken. Versenyzései során legtöbbször a Forgács nevet használta. Igazolt sportolóként előbb a Pozsonyi TE, majd 1912-től a BEAC tagja volt. Országos bajnokságot nyert 1912-ben 1 mérföldön és mezei futásban, 1913-ban 1 és 3 mérföldön, valamint mezei futásban. 1912-ben tagja volt az Ausztria elleni első magyar atlétaválogatottnak és ott megnyerte az 1500 és 5000m-es síkfutást. Ugyanebben az évben részt vett a stockholmi olimpián, ahol 800 és 1500m-en indult, de egyik számban sem került a döntőbe. 1500m-től 1 órás futásig szinte minden távon a legjobbak közt volt és 15 ízben javított országos csúcsot. Komolyan készült az 1916-os olimpiára, amikor kitört az első világháború.
A háború megtörte a pályafutását
Az első világháborúban orosz hadifogságba esett és Turkesztánban hurcolták. Onnan megszökött, 400 km-t futott étlen-szomjan egymagában vad sztyeppéken keresztül, majd Irkutszban ismét elfogták és egy sötét pincébe zárva homokzsákok cipelésére kényszerítették. Végül közel 4000km-es vándorlás után Magyarországra érkezett, ahol meg a tífusz ütött ki rajta. A háborúból hazatérve felhagyott a versenyszerű sportolással, tanulmányait folytatva gépészmérnöki oklevelet szerzett. Ám munkás származása miatt nem tudott elhelyezkedni. Munkanélküli volt nyomorgott. Gyakran előfordult, hogy télvíz idején régi dicsőségének egykori színhelyén a lágymányosi BEAC-pályán keresett menedéket és csak a pályaőr jóvoltából, az időjárás viszontagságai ellen vajmi kevés oltalmat nyújtó tribünön töltötte az éjszakát. Közben, hogy éhen ne haljon, kénytelen volt egymás után bajnoki aranyérmeit tiszteletdíjait, egy ragyogó sportpályafutás nagyértékű emlékeit elkótyavetyélni. A második világháború után, egészen haláláig a Földművelési Minisztériumban tisztviselőként dolgozott.