Harminc éven át volt a MASZ elnökségi tagja
Farkas Pál adóhivatali tisztviselő fiaként született, középiskolai tanulmányait Csongrádon végezte, majd 1929-ben beiratkozott a Testnevelési Főiskolára, amelyet 1933. június 14-én végzett el. Innen Szegedre került, óraadó tanárként dolgozott a Klauzál Gábor Gimnáziumban, majd 1934 őszén a fővárosba költözött, ahol a Szent Imre Gimnáziumban előbb óraadó, majd helyettes lett, végül rendes tanári állást kapott. 1938-tól harminc éven át volt a Magyar Atlétikai Szövetség elnökségi tagja, 1947 és 1952 között pedig a szövetség ifjúsági kapitánya volt. 1948 szeptemberétől a Pázmány Péter Tudományegyetemen lett testnevelő tanár, ahol az orvostanhallgatók sportügyeit vezette, majd amikor 1951-ben az orvostudományi kart leválasztották az Eötvös Lorándra átnevezett tudományegyetemről, Farkas Pált a Lenin Intézethez osztották be, ahol 1954-től 1956-ig, az intézet beolvasztásáig tanszékvezetőként dolgozott.
Számos területen szolgálta a sportot
Rövid ideig a kispesti Landler Gimnáziumban tanított, majd a Fővárosi Tanács Oktatási Osztályára került előadóként. 1958-tól egészen nyugdíjazásáig a Budapesti Orvostudományi Egyetem Testnevelési Tanszékének vezetője volt, nevéhez fűződik az 1963-ban megszerzett népligeti sportpálya társadalmi munkában történt felújítása, illetve a Medikus Kupa megszervezése 1970-ben. Politikai pártnak nem, csak az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének volt tagja. 1958-tól volt szerkesztője az Atlétika című szövetségi szaklapnak, 1955-ben megkapta a Magyar Népköztársaság Sportérdemérem ezüst fokozatát, 1958-ban és 1965-ben a Testnevelés és Sport kiváló dolgozója, 1963-ban a Testnevelés és Sport érdemes dolgozója kitüntetéseket, 1969-ben mesteredző lett, majd 1972-ben a Magyar Népköztársaság Érdemérem bronz fokozatával jutalmazták. Főbb munkái a Tornajátékok (1938), A játék pedagógiája (1939) és A középiskolai testnevelés osztályozása.