Véletlenül lett atléta
Czifra Zoltán elmondása szerint véletlenül lett atléta. Pécsi szakmunkás tanulmányai alatt megnyert egy középiskolás távolugró versenyt, ami már mutatta tehetségét. Testnevelő tanára a hármasugrással is megismertette, amely nagyon megtetszett neki, de utána még évekig nem került az atlétika közelébe. Később egy barátja javaslatára igazolt a ZTE-be. Első jelentősebb sikerét 1962-ben a magyar bajnokságon érte el, első osztályú szinttel az ötödik lett. Aztán bevonult katonának, és 1963-ban a Budapesti Honvédba került, ahol dr. Báthori Béla foglakozott vele. 1965-ben válogatott kerettag lett, 1965 és 1976 között 25 alkalommal volt a magyar válogatott tagja. Egyéni magyar bajnokságot hármasugrásban ötször nyert, csapatbajnokságokon tizenkilencszer állt a dobogó legfelső fokán (12 alkalommal hármasugrásban, 7-szer távolugrásban). Kijutott az 1968-as mexikói olimpiára, de ott balszerencséjére megsérült, és a selejtezőben kiesett. A legjobb évének az 1969-est tartja, az athéni Európa-bajnokságon ezüstérmes lett, magyar bajnokságot nyert, a Baráti Hadseregek Spartakiádján első helyezést ért el, majd a Franciaországban megrendezett katonai világbajnokságon is győzött, a világranglistán második volt. Versenyzői évei után a Budapesti Honvédban, majd a Magyar Atlétikai Szövetségnél az ugrások és összetett versenyzések szakági edzője volt, 1992-től tíz éven át a kuvaiti válogatottnál végzett edzői munkát.
Ahhoz, hogy valaki sikeres ugró legyen, fontos a sportág szeretete, a testi adottság, tehetség, kitartás, szorgalom és a sok munka. Üzenem a fiataloknak: köztudott, hogy az atlétika a sportok királynője. Sokféle választási lehetőséget és sokoldalú képzést ad.
“„
Forrás
• Solymosi László/Dunakanyar régió
• Hajrá Futás