Sportpályafutása olimpiai részvétellel
Csejthey Lajos középiskolás korában csak füleslabdázott. Már Budapesten orvosnak tanult, amikor a BEAC atlétájaként 1919-ben kezdett versenyszerűen sportolni, azon belül is atletizálni. Első versenyein súlylökésben és diszkoszvetésben indult. Hamarosan rájött azonban, hogy hajlékony derekának a gerelyhajítás felel meg legjobban — a súlydobáshoz nem elég kemény — s mikor 1919-ben bajnok lett ebben a versenyágban, ez az elhatározása véglegessé vált. Ő volt az első 60m felett dobó gerelyvetőnk, akinek 1921-ben felállított 61,20m-es rekordját csak 1927-ben döntötte meg Szepes Béla. 1919 és 1924 közt ötször nyert magyar bajnokságot gerelyhajításban.
Az 1924-es párizsi olimpián, ahol a megnyitó ünnepségen ő vitte a Magyarország táblát, gerelyhajításban indult és a 9. helyen végzett. Az olimpia után Vasvárra került, ahol tisztiorvosként és fogorvosként tevékenykedett. Az 1928-as amszterdami olimpiára készülő keretbe még jelölték, de az olimpiára már nem vitték ki. Az évek során a sport egyre inkább háttérbe szorult életében, egyedül vadász szenvedélyének hódolt élete végéig.
Orvosi pályafutása és emlékezete
Mint a vasvári járás tisztiorvosa szakmai tudásával, intelligenciájával, emberséges magatartásával kivívta környezete megbecsülését. Nem egyszer történt, hogy saját zsebből adott pénzt a szegény körülmények között élő betegeinek gyógyszerre. Ő vezette be és alkalmazta először Vas megyében a tüdőszűrést.A második világháború alatt áttette működésének színhelyét Csornára. Itt is, mint tisztiorvos dolgozott, innen ment nyugdíjba. Életének utolsó éveiben gerincproblémái miatt nehezen mozgott, ápolásra szorult.
Szülőfalujában a Halmay Zoltán Olimpiai Hagyományőrző Egyesület és Sorkifalud önkormányzata emléktáblával adózik Vas megye első olimpikonja előtt.